tartózkodom a részegségtől és a bódulattól
 |
Shaolin
|
A kelet-ázsiai harcművészetek világát ma is titokzatosság és misztikum légköre veszi körül. A hazánkban is egyre nagyobb teret hódító keleti filozófiák és harcművészetek rengeteg ember életét megváltoztatták már meg. A paletta széles, mindenki megtalálhatja a beállítódásának
megfelelő stílust. Az elmúlt években egyre nagyobb teret hódított a keleti technikák legkeményebb ágaként számon tartott Shaolin kung fu.
Az isz. 495-ben alapított Shaolin templom Kínában található a Songshan hegyen. Az itt épült templomba érkezett 526-ban egy indiai szerzetes Ta Mo, aki Indiában született Suganda király harmadik gyermekeként. Mivel kshatriya (harcos) kaszthoz tartozott hagyományos küzdéstechnikákat is tanult. Buddhista
szellemű neveltetést kapott, tanítója halála után indult el Buddha tanait terjeszteni. Ta Mo (indiai nevén Bodhidharma) látta a templomban a sok órás meditációs gyakorlatok során legyengült szerzeteseket. O maga elvonult a nagyvilágtól, és kilenc éven át meditált egy barlang falával szemben ülve és megvilágosodott. A legenda szerint az árnyéka rajta maradt a sziklán. Visszatérte után fejlesztette ki a szerzetesek fizikumának javítására, az izomzat és az inak nyújtására irányuló mozgássorozatot ami Lo Han 18 keze (Shi Pa Lo Han Shou) néven ma is ismert. Ezeket kiegészítették később a vadállatok mozgásaival. Eleinte a daru, a kígyó, a tigris, a medve és a szarvas voltak. A két utóbbi helyett ma már leopárd és sárkány van.
TÖRTÉNELEM
A Kung Fu története és jelentése
A legenda állításainak ellent mondanak a történelmi adatok, melyek szerint a kung fu valójában
ősi indiai harcművészetektől származtatható és körül-belül 4000 éve jelent meg Kínában. A szó jelentése
meglepő lehet a nyugatiak számára, hisz nincs több köze a verekedéshez mint a festészetnek vagy az építészetnek. Így hangzik: Az előre eltervezett munka elvégzése, s a hosszú, kitartó munka eredménye és annak tökéletesítése. Ha például egy
festő eltervezi, hogy lefest egy hegyet, és ez hosszan tartó kemény munkájába kerül, és befejezi akkor ez is kung fu. Kínában a harcművészeteket a Wu Shu szóval illetik. Mára több mint 300
különböző stílus alakult ki a kung fu-n belül, melyek közül öt alapstílus van.
A Shaolin története
Mielőtt a shaolin kung fu 1500 éves történelmét kezdenénk taglalni, vessünk egy pillantást a Templom alapítására és alapítójára. A legenda szerint, egy napon három ember indult neki, hogy megmásszon egy magas hegyet. Az egyik oldalon egy Taoista igyekezett felfelé, aki a Tao Te King tanításain elmélkedett. A hegy másik felén egy földesúr ballagott, és azon törte a fejét, hogy hogyan nyerhetne ki még több pénzt a földjeiből. Egy harmadik lejtőn pedig egy indiai Buddhista szerzetes menetelt a hegycsúcs irányába, közben maláját morzsolgatva Buddha nevét ismételgette. Mind a hárman elérkeztek egy
kő párkányhoz, és mivel már nagyon magasan jártak úgy döntöttek, hogy itt megpihennek. Egyszerre beborult az ég és a felettük
hömpölygő felhőben egy látomás tárult eléjük. Két szerzetes jelent meg, az idősebb mesélt a fiatalabbnak egy templomról ami a Shao hegy lábánál áll egy ligetben. A három ember jól látta a helyet ahová a szerzetes mutatott és elhatározták hogy másnap elmennek oda és megszerzik azt a helyet. A szerzetes nem tudott aludni így még éjszaka megkereste a templom helyét és két fa közé elásta a saruját, hogy megjelölje a területét, ahova buddhista iskolát akart építeni. A Taoista kora hajnalban kelt, elsietett arra a helyre és beleszúrta a botját a földbe a két fa közé, pont az elásott saruba. A földesúr dél körül kelt, szépen kiballagott a ligethez és kalapját ráakasztotta a leszúrt botra. Másnap mikor mind a hárman visszatértek a területükre, nagy veszekedés tört ki arról, hogy ki a jogos tulajdonos, hisz mindhárman megjelölték. Szerencsére pont arra járt Xiao Wen császár, így
Őt kérték meg, hogy döntsön. Mivel a saru volt legalul, nyilvánvaló volt, hogy annak a tulajdonosa járt ott először, ezért a szerzetesnek ítélte a területet, azzal a feltétellel, hogy egy templomot épít oda. A szerzetes, akit egyébként Batuo-nak hívtak, örömmel tett eleget a feltételnek, és egy kút köré fel is építette a Shaolin templomot. Batuo később arról is ismertté vált, hogy a kútból 500 rúgással húzta fel a vizet. ( A teljes történet megtalálható a Legendák oldalon )
A i.u. 495-ben megalapított templom a környező ligetekről, fiatal erdőkről kapta nevét, hisz a "shaolin" szó jelentése nem más, mint: "fiatal fák az erdőben", vagy "erdo fái" (Shao a hegy neve, Lin jelentése: erdo). Pontos helyét illetően Észak-Kínában helyezkedik el, Henan tartományban, Lao Yangtól 45 km-re (Pekingtol 800 km-re délnyugatra), a Song hegységben, a Shao hegy lábánál, a Shaolin patak partján.
Kevés olyan történelmi fogalom létezik, amely annyi vita, keveredés és ugyanakkor csodálat középpontja, mint a Shaolin. Hallhattuk már, ahogy neves egyetemi professzorok egyszerűen letagadják a Shaolin és "problémás gyermekei", a Tong-ok, létezését; Azt is mondják, hogy csak a kínai kormány által hitelesített dokumentumoknak lehet hinni, és hogy a templomok csak a régi regényírók kitalációi.
Ezen értekezés írói információikat az alábbi forrásokból gyűjtötték:
- Olyan emberek elmondásából, akik a templomokban tanulták stílusukat és ott mester fokozatot értek el
- Olyan mesterektől, akik még a templom lerombolása előtt ott tanultak
- A templomi mesterek külsős tanítványai elbeszéléseiből.
Az állításaik alátámasztásához szükséges információkat minimum három
különböző személy elmondása alapján gyűjtötték. A mesterek nem kívánták, hogy megnevezzék
őket, mivel politikai menekültek és féltik Kínában maradt családtagjaikat tettük esetleges következményeitől.
A Shaolin rend születése Kr.u. 527-re tehető, amikor is egy indiai Buddhista mester, (egy brahman király, Sughanda harmadik fia) akit Boddhidharma-nak vagy kínaiul Tamo-nak hívtak megérkezett Kínába, mivel haldokló mesterének, Mu He Jia Ye-nek, ígéretet tett, hogy terjeszteni fogja a Chan Buddhizmust. Mikor Leung Császár meghallotta, hogy egy ilyen nagy ember érkezett, meghívta magához udvarába. A Császár rengeteg templomot, szobrot és szentélyt építtetett, és sok adománnyal támogatta a Buddhista egyházat.
Mikor Tamo eljött hozzá, a Császár három kérdést tett fel neki. Az
első: "Annyi mindent adtam a Buddhista egyháznak. Közelebb jutottam ezzel a Nirvánához?(Mit kapok ezért?)" Boddhidharma válasza: "Nem jutottál közelebb, nem kapsz semmit." Ez nem tetszett a Császárnak, de azért feltette második kérdését: "Létezik Buddhista Isten ezen a földön?" A válasz: "Nem." A Császár ezek után ingerülten megkérdezte: "Ki vagy Te?" Erre Tamo azt felelte, nem tudja. A Császár ekkor elküldte a szerinte bolond embert.
Boddhidharma a hegyekben lévő Shaolin templom felé vette útját, hogy találkozzon a szutrákat fordító szerzetesekkel. Amikor megérkezett a templomhoz, Fang Chang, a foapát, nem engedte be attól tartva, hogy
térítő, vagy külföldi bajkeverő, aki megrontja a szerzeteseit. Miután a szerzetesek elutasították egy közeli barlangba húzódott vissza. A legenda szerint kilenc évig meditált itt és ez alatt az
idő alatt sem az ételt sem az italt nem fogadta el amit a szerzetesek hordtak fel neki. A sziklafalon, ami előtt meditált, a mai napig látszik árnyékának beégetett nyoma, és szemei kitartó nézésével lyukat fúrt a sziklába. Olyan mélyen tudott meditálni, hogy hallotta a hangyák sikítását. Egy nap meditáció közben véletlenül elaludt és ezért olyan dühös lett magára, hogy levágta szemhéjait. Tea cserje nőtt ki azon a helyen ahová eldobta
őket, és ennek a teának a segítségével később a szerzetesek tovább ébren tudtak maradni.
A templombeli szerzetesek egyre gyakrabban jártak fel hozzá mert rájöttek, hogy milyen nagy mester O valójában, és arra kérték, tanítsa
őket. Tamo mindig elutasító volt, de egyszer azt találta mondani, hogy majd tanítalak, ha piros hó esik. Erre az egyik pap, Ho Kai - későbbi
első tanítványa- levágta a bal kezét ezzel bizonyítva a mester iránt érzett tiszteletét. Mivel tél volt, vére pirosra festette a havat, így Tamo tanítványaivá fogadta
őket. A Császár is tudomást szerzett róla, hogy egy nagy tudású bölcs költözött a templomba, ezért elment meglátogatni. Mikor meglátta azonnal felismerte és elmesélte szerzeteseinek, hogy milyen zagyvaságokat válaszolt neki. A legbölcsebb pap erre azt mondta: Boddhidharma minden kérdésre tökéletes feleletet adott, hiszen a Buddhizmus lényege nem a külsőségekben rejlik, hanem a
belső értékek felfedezésében; a megvilágosodást csak önerőből lehet elérni; és az hogy nem tudja, hogy ki O, azt jelenti, hogy a Buddhizmusban nagyon magas szintet ért már el, mivel arra kell törekedni, hogy felülemelkedjünk az egyénen. A Császár ennek hallatán megszégyenülten távozott.
Mikor csatlakozott a szerzetesekhez megfigyelte, hogy nincsenek jó fizikai kondícióban. Napi programjuk nagy része megegyezett a középkori Ír szerzetesekével, ami abból állt, hogy órákon át asztalaik fölé görnyedve fordították a kézírásos szövegeket. Ebből kifolyólag a papoknak még a legalapvetőbb Chan Buddhista meditációkhoz sem volt
megfelelő a fizikumuk. Hogy ezen változtasson, Tamo mozdulatsorokat tanított nekik és nap mint nap gyakoroltatta velük. (Indiában a királyi kasztban, minden fajta vallást és művészetet el kellett sajátítani, így Tamo a harcművészetekben is igencsak jártas volt. Innen, és az indiai hátha és raja jóga módosításaiból vette a gyakorlatait) Ezek a gyakorlatok fokozták a chi áramlását és fejlesztették az erőnlétet. Az indokínai ikonográfia 18 alapállatának mozgásán alapultak (pl.: tigris, szarvas, leopárd, kobra, kígyó, sárkány, stb.). Ezek lettek a Shaolin kung fu alapjai. Később a Pap 18 Ökle néven emlegették ezt az
első gyakorlatot, sőt egyesek szerint a Ba Duan Jin is Tamo-tól származik.
Nehéz megállapítani, hogy mikor vált harcművészetté. A Shaolin templom elszigetelt helyen volt, ahol az átutazó banditák és kóborló vadállatok állandó problémát jelentettek, így a harcművészet az egészség megőrzésén túl már a templom védelmét is ellátta. Egy
idő után ezeket a mozdulatokat, technikákat egy önvédelmi rendszerbe foglalták, és részletesen lejegyezték.
Ahogy múlt az idő, ez a Buddhista irányzat egyre különlegesebbé vált a harcművészet oktatása miatt. Ez nem azt jelenti, hogy Tamo találta fel a harcművészetet, hisz az már évszázadok óta létezett Kínában. A zárt templomban viszont lehetségessé vált rendszerezni az oda
bekerülő stílusokat, vagy új stílusokká formálni őket, így ezek kizárólag shaolinná váltak. Egy nagy probléma van, ami a nyugati történészeket foglalkoztatja: Hogyan fér össze a Buddhizmus erőszakot tiltó tanítása a shaolin legendás küzdelmi technikáival? A válasz: a shaolin gyakorlója sohasem lehet a támadó, és sohasem használhatja a leghalálosabb technikákat ellentámadásként. A kung fu tanulása az erőszak megértéséhez vezet, és így könnyebb elkerülni a konfliktusokat. A Buddhisták nem fogadják el a támadójuk kihívását, csupán saját technikáját fordítják ellene, nem bántanak senkit, csak nem engedik, hogy az ellenük irányuló támadás célba érjen.
A Shaolin filozófia a Buddhizmusból indult ki, de aztán Taoista elveket is befogadott, így az akkori
fő vallások keveréke lett. Újabb templomokat is építettek Henanban, amire azért volt szükség, mert a meglévo templomokat állandó támadások érték, mivel a császár és a helyi vezetok féltek a papok hadierejétől. Shaolin menekültek gyakran másik templomba mentek tanítani, vagy magán tanítványokat fogadtak (in Pai). Előfordult az is, hogy új templom jött létre (Fukien, Kwangtung) de az is, hogy egy már
meglévő templom vált Shaolinná (Wu-Tang, O Mei Shan). A politikai szerepet vállaló szerzetesek (mint a legendás Fehér Szemöldök és Hung Tze Kwan) sok kellemetlenséget és bajt okoztak a többi zárkózott szerzetesnek.
A Shaolin Templomot négyszer égették fel: 1570-ben, 1640-ben, 1723-ban és 1928-ban. Ezek közül az 1723-as volt a leghíresebb és egyben legbrutálisabb. Augusztus 11-én történt egy beépített mandzsu Bak Mei(Fehér Szemöldök), közrejátszásával. A Mandzsuk alattomos támadását (megmérgezték a vizet) csak öt pap élte túl, de ok nem hagyták kihalni a tradíciókat és a tudást. Kint kezdték tanítani a shaolin technikákat, majd a templom újjáépítése után visszatértek és az ország templomait járva gyűjtötték össze a Shaolin kung fu darabkáit. Az öt
túlélő közül kettőnek a nevét is őrzik a feljegyzések. Hung Sin Qua és Funk Si Yu fejenként ezer mandzsuval végzett. Utóbbi arról volt ismert, hogy speciális edzése és fürdője hatására egész teste sérthetetlen volt, egyetlen pontot kivéve. Később sajnos ellenségeinek sikerült egy küzdelem során a magasba ugrasztani és végezni vele.
A Templom modern kori történelme szinte kizárólag háborúkból állt. A Shaolin papok közül sokan csatlakoztak a nemzeti császárellenes mozgalmakhoz, ahol Bokszolóknak nevezték
őket. Egyre több külföldi hatalom tört be Kínába és harcolt a Császárhu katonákkal, valamint a Nemzeti hadsereggel (ezek egyébként egymással is hadban álltak). Mivel taktikájuk az volt, hogy aki nem áll melléjük, az ellenség, a Shaolin templomokat és szerzeteseket mindenki rutinszerűen irtotta. A papok közül rengetegen a hegyekbe, vagy külföldre menekültek és csak reménykedtek benne, hogy a shaolin tudása fennmarad, még ha a templomokat le is rombolták.
A kínai kormány 1970 körül kezdte meg a templomok újjáépítését, addig a lőgyakorlatokhoz használták célpontként. A szerzetesek visszatérte után a templom egy ideig zárva volt a külvilág előtt, de aztán megnyitotta kapuit és mára a kínai turizmus egyik központja.
A Shaolin Északi és Déli irányzata
A két irányzat kialakulásának oka főként Kína óriási méretének
köszönhető. Az észak Kínai területeken rengeteg sziklás magas hegy található, és jeges csúszós talaj, míg a távoli déli részeken meleg, lapos, mocsaras vidékek találhatók. Ezek a környezeti tényezők nagyban befolyásolták a kung fu más-más irányú fejlődését.
A shaolin rendszerben 72 templom van, melyek közül néhány északit és délit is bemutatunk:
Északi templomok
Song Shan (Henan)-A leghíresebb shaolin templom az észak kínai Henan tartományban található, a Song Shan hegységben, a Shao hegyek lábánál, a Shaolin patak partján. (Egy Lao Yang nevü kis hegyi várostól nem messze.) Ide érkezett 1500 éve Tamo, akinek a mai napig látható az árnyéka a sziklán az előtt a híres barlang előtt. Ez a templom a shaolin rend központja, és innen került ki a legtöbb shaolin nagymester. Itt élt és tanult 17 évig Shi Xing Hong. A templom hat szintes, és sok teremből áll. Az ötödik szintjén található a
gyönyörű szoborterem. Minden terem ajtaja felett a terem nevét tartalmazó tábla lóg. Az
első kapu feletti táblán a Shaolin Kolostor feliratot olvashatjuk. A második terem neve: Mennyek Urának Csarnoka, a harmadik terem neve: Gyémánt
keménységű Hősök Csarnoka, a negyedik terem neve: Az Apát Dolgozószobája, az ötödik terem neve: Boddhidharma Pavilon. A legutolsó terem az Ezer Buddha Csarnoka, melyben az osi szerzetesek lábnyomai látszódnak a terméskőbe mélyedve a sok gyakorlástól (ma bu).
Wutang, A tigris templom. Wutang városa közelében épült. Politikailag rendkívül instabil területen helyezkedik el, ezért értheto, hogy a polgárháborúk alatt egyik hadsereg kezéről a másikéra szállt. Ez egy nagyon öreg kolostor, melyet Kr. u. 800-ban csatoltak a shaolin rendhez.
Mei Shan (Nagy Fehér Hegy) Egy északi könyvtár és orvosi templom. Az elérhetetlen Szechuan tartományban helyezkedik el. Úgy hozatta be a tehetséges papokat, mint egy mai modern kutatóközpont tenné. A templom maga nagyon régi, eredetileg taoista lehetett. A shaolin rendbe Kr. u. 1500 környékén integrálták. A háborúk alatt céltáblának használták, de mára rendbe hozták, és panda rezervátumként üzemel.
Tai San Shi-A sáska templom. Nagyon nehéz volt megközelíteni, mivel 6600 hatalmas kőtömb
lépcső vezet hozzá. Itt tanult Si-fu Robert Lyons öt éven keresztül.
Déli templomok
Fukien-A déli központ, ahol Tamo hatodik tanítványa megalapította a déli irányzatot. Valószínűleg a henani templommal egy időben építették, de ez tiszta buddhista templom maradt egészen az 1600-as évek elejéig. A shaolin rendbe Kr. u. 650 körül került. Azokban az időkben, amikor a henani kolostor leégett vagy veszély fenyegetett, a nála sokkal nagyobb Fukien vette át a központ szerepét. A déli- sáskát, kígyót, sárkányt és a wing chun-t is itt fejlesztették ki. A templom a Bokszoló lázadáskor leégett, és csak 1980-ban találtak rá.
Kwangtung - Sok nagyszerű harcost nevelt ez a kígyó templom. Az 1700-as évek végén épült, eredeti shaolin templomnak, egy tengerre
néző hegyoldalban, Shanghai mellett. A choy li fut kidolgozásának helyszíne. A Bokszoló lázadás alatt lebombázták.
Kung fu 99 lépése kolostor-Taiwani - templom, mely a here qi gong mestereiről vált híressé. (Innen vitte fel mestere Si-fu Robert Lyons a Tai San Shi be.)
Az első két északi és két déli templom papjai az alkarjuk
belső felére égetett tigrissel(bal) és sárkánnyal(jobb) jelölték magukat, míg az O Mei Shaniak daruval(bal) és sáskával(jobb).
Szintek a templomokban
A Shaolin templomokban kevés szint van, ezek közül három fő szint a tanuló, a tanítvány és a mester. A tanulók vannak a legtöbben. Ok végzik a mosást, főzést, takarítást és az összes többi fizikai munkát is. Ennek
fő célja, hogy emberségre és tiszteletre tanítsa őket, de arra is szolgál, hogy a mesterek megfigyelhessék
őket, és kiválaszthassák azokat, akikre jövőben harcművészeti technikákat kívánnak bízni. Aki régebb óta van itt mint a többiek, de még ebben az osztályban, az idősebb testvér.
A tanítványok olyan tanulók, akik méltónak bizonyultak arra, hogy tanulhassák a templomi harcművészetet. Ebben az osztályban 2-4 évet töltenek a tanítványok általában, és különösen részletesen tanulják a harci technikákat és a gyógyítást. A filozófiai alapokat már tanuló korukban elsajátították. Tanítvány korban már a shaolin etikai szabályzat szerint kell élniük és gondolkodniuk, és példát kell mutatniuk a fiatalabbaknak.
A tanítványok felett a mesterek állnak, akik már a templom teljes jogú szerzetesei. Ezt a címet azért kapták, mert a templom egyik stílusát teljesen sikerült elsajátítaniuk és tökéletesíteniük. A templom filozófiáját szintén olyan szinten tanulták meg, hogy tudásukat jól át tudják adni másoknak. A tanuló osztályok oktatásával foglalkoznak. Maguk között rangsort alakítottak ki, mely tükrözi a harcművészeti tudásukat és a filozófia iránti fogékonyságukat.
Címek, rangok
Fiatal tanuló shi-di I. csík
Idősebb tanuló shi-heng II. csík
A mester fiatalabb testvére shi-su III. csík
Mester shi-fu IV. csík
A mester idősebb testvére shi-bo V. csík
Nagymester shi-gong VI. csík
VII. csík Buddha védelmezője
VIII. csík Lohan / szerzetes
IX. csík
Hierarchia
A shaolin templom élén a főapát áll. Őt nyolc nagymester, vagy apát, követi, akik a templom dolgaiban döntenek. Utánunk száznyolc Si-fu következik,
ők a tanárok és nevelők, és minden sifunak négy tanítvány tartozik hűséggel.
Őket a Si-fu öt évig tanítja az alapokra, aztán kijelöli, hogy ki melyik stílust tanulhatja tovább.
Északi Shaolin Irányzat
Eredetét már a shaolin kung fu kialakulásánál tisztáztuk, hiszen először az északi shaolin fejlődött ki, és a déli ettől származtatható, egy legenda szerint. Központja a Song Shan templom.
Alapállásai, mozdulatai és technikái a terep, időjárási, és népsűrűségi viszonyoknak megfelelően alakultak ki. Északon sok a sziklás hegyes vidék, ezért a magas állások jellemzőek (ez nem azt jelenti, hogy pl. a ma bu magasabb mint délen, hanem azt, hogy inkább a magas állás típusokat favorizálják pl. egy lábas daru). A
küzdő felek ide-oda szökkennek, mivel a szikladarabok és a jég miatt nem tudnak stabilan megállni egy helyben sokáig.
Mivel kisebb a népsűrűség, hozzá vannak szokva, hogy távolabbról küzdenek, mint a déliek. Jellemzőek a széles mozdulatok és a sok rúgás. A munkájuk kecses, de villámgyors, és gyakoriak a kitérések.
A zord időjárás miatt nagy, nehéz ruhákat hordanak az itteniek, így ha elesnek nagyon nehezen tudnak felállni, és ilyenkor a fagyhalál veszély fenyegeti
őket. Ugyan ez a helyzet ha komoly sérülés szenvednek, ezért az északi kung-
-fus inkább messziről elkerüli a konfliktust, de ha ez nem lehetséges akkor sem szeret komoly sérülést okozni, inkább kitér ellenfele elől amíg az meg nem unja vagy el nem fárad.
Déli Shaolin Irányzat
A déli vidéken rengeteg lapos rét és mocsár található, ezért, hogy ehhez alkalmazkodjanak, a déli shaolinok a mély, erőteljes, földhöz tapadó (elmozdíthatatlan) állásokat részesítik előnyben.
Mivel itt nagy a meleg, a gyors, erős, de energiatakarékos mozdulatok a célszerűek.
A szűk sikátorok és nagy tömeg miatt, a mély állások, a gyors szűk támadások és a erőteljes drasztikus mozdulatok vannak előtérben. Jellemzőek a
tépő, fogó technikák és a gyors földre húzások.
Shaolin Chung Hop Kuen
Shaolin kombinációs kéztechnikák
A stílust Si Gong Carter Wong és Si-fu Robert Lyons alkotta meg, majd 1989-ben a shaolin templomban vizsgáztatták. Si-fu Amerikában elkezdte tanítani az új stílust elso tanítványának Darrol Lewis Sifunak. Röviddel ez után (1992) Si-fu Robert Lyons Magyarországra hozta stílusát, és itthon kezdte oktatni
első magyar tanítványait, Si--fu Serflek Józsefet és csapatát. 1997-ben felépült a Magyar Shaolin templom, mely a világon egyedülálló, hiszen Kínán kívül eddig nem volt más bentlakásos kung fu templom. A magyar csapat több látogatást is tett Kínában ahol felszentelt szerzetesekké váltak. 2001-ben Shi Deyang mester, a Song Shan templom apátja, felszentelte a Magyar templomot.
ALAPOK
Gyakran használt kínai szavak jelentése
Rangok:
Si Gong/nagymester-nagyapa
Sifu/apa és tanár
Si-heng/családfo
Si-tai-Jiao Lian/első rangú tanár-idosebb testvér
Shia-shang/oktató segéd, kiemelt tanuló
Tudnii/tanuló-legkisebb öcs
Köszönések:
Amitabha/a fényesség legyen veled
Cawan/jó reggelt
Nihao/jó napot
Satien/viszlát
Vanan/jó estét
Egyéb:
Qi/légzés-belső erő
Zho/csináld
Quan/ököl
Zhang/tenyér
Sia -sia/köszönöm
Vo fei chang kan cieni Xiao wo shao lin gong fu sifu./Nagyon, nagyon köszönöm, hogy tanítottál nekem shaolin kung fu-t sifu.
Mondások, idézetek
Ne rajzolj lábat a kígyóra.
Ha három napig nem olvastál, a beszéd íztelenné válik.
Egy hangya akár egy egész gátat le tud rombolni.
Ne attól félj, hogy lassan nősz, hanem inkább attól, hogy egyhelyben maradsz.
Egy ügyes ember mögött mindig több ügyes ember áll.
Inkább egy hibás gyémánt, mint egy hibátlan kavics.
Egyszerűbb gyertyát gyújtani, mint a sötétet átkozni.
A könyv olyan, mint egy kert, melyet a zsebedben hordhatsz.
Akinek tiszta a lelkiismerete, az sosem riad meg az éjféli kopogtatástól.
A szűklátókörű elme olyan, mint egy csukott könyv; csak egy papírtömb.
A varjak mindenütt feketék.
Szedd szét a hidat közvetlenül átkelés után.
Távoli víz nem olthatja ki a közelben lévő tüzet.
Távoli víz nem olthatja ki gyötrő szomjadat.
Ne alkalmazz csinos szolgákat.
Ha nem akarod, hogy mások megtudják, mit tettél, akkor inkább meg se tedd.
A ló szájára nem illenek rá a szamár ajkai.
Élvezd az életet. Később van, mint gondolnád.
Elegendő lapát föld: egy hegy; elegendő vödör víz: egy folyó.
Még a nyúl is harap, ha sarokba szorítják.
A tapasztalat egy "fésű, melyet a természet ad az embernek, amikor már az kopasz.
Ha árokba esel, bölcsebb leszel.
A legyek csak a megrepedezett tojásra szállnak.
Szád legyen éles, mint egy tor, de szíved legyen lágy, mint a tofu.
Az ki kérdez, öt percre tudatlan, de az ki nem kérdez örökre tudatlan marad.
Ha 1 év jólétre vágysz, termessz gabonát. Ha 10 év jólétre vágysz, nevelj fákat.
Ha 100 év jólétre vágysz, nevelj embereket.
Ha meg akarod ismerni egy ember elméjét, hallgasd a szavait.
Egy hüvelyknyi idő egy hüvelyk aranyat ér, de nem vehetsz meg egy hüvelyknyi időt sem egy hüvelyk aranyból.
A Jáde kő értéktelen, ha nincs megcsiszolva; az ember haszontalan, ha nem tanult.
Az 1000 kilométeres utazás is egy szimpla lépéssel kezdődik.
Ne a lovat ítéld meg a nyergéről.
A törött karod hagyd az ingujjban.
A tudás egy kincs, amely tulajdonosát mindenhova elkíséri.
Tedd boldoggá a közellevőket, és a távoliak is jönni fognak.
Az ki nem tanul sötét, mintha az éjszakában bolyongana.
A házastársak ezernyi dolgot mondanak egymásnak anélkül, hogy beszélnének.
Sose csinálj semmit állva, ha ülve is lehet, és ne csináld ülve, ha fekve is lehet.
Ha nem fúj a szél, nincsenek hullámok.
Mind a 36 lehetőség közül az elfutás a legjobb választás.
Akit egyszer kígyó mart meg, a kötél puszta látványától is fél.
Nem hagyhatsz fel az evéssel csak azért, mert esetleg megfulladhatsz közben.
Egy túlzsúfolt csirkefarmon kevesebb a tojás.
A leghalványabb tinta is jobb, mint a legjobb memória.
Ne hullajts könnyet, csak ha már láttad a koporsót.
Egy szimpla beszélgetés egy bölccsel többet ér 10 év tanulásnál.
Egy mosoly 10 évvel hosszabbíthatja meg az életedet.
Az ütés a lábfejekben gyökeredzik, a lábszárban sarjadzik, a
csípő irányítja, és az ökölben hat.
Legyél jelen ott ahol vagy!
A formagyakorlat olyan, mint a mankó. Amíg az ember lába sérült, addig a mankó segíti, de amint meggyógyult, csak akadályozza. A forma addig segít, amíg új a mozgás, és kezdők vagyunk. De ha küzdelemre szeretnénk használni, csak akadályozni fog (és jól beverik az orrunkat).
Ha egy vasgolyót elindít egy ember, és a többiek a sorban jó ütemben hozzálöknek, akkor a golyó egyre gyorsabb lesz. Ha viszont rossz ütemben nyúlnak hozzá, akkor elveszti lendületét. (Hólabda-farönk)
A múltad meghatároz, de nem irányíthat.
A kung fu kell, hogy érted legyen, és nem te a kung fu-ért.
Ha két tigris harcol, az egyik mindig megsérül. A másik meghal.
A Nagy Út nem nehéz, / csak ne válassz és ne szeress. / Ha nem gyűlölsz és nem szeretsz, / fényesség vár
felhő se lesz. / (Seng Can)
LEGENDÁK
A Kung Fu kialakulásának legendája
Réges-régen Kínában, akkortájt mikor a Sárga Császár, Ch'in Si Huang Di élt egy sárkány jelent meg a birodalom területén. fosztogatta a falvakat, elrabolta az embereket és feldúlt mindent, ami útjába került. A Császárnak - hogy megvédje országát - meg kellett küzdenie a sárkánnyal. A Császár hűséges írnokai lejegyezték harcuk minden mozdulatát. Az így leírt technikák szolgáltak alapul a kung fu kialakulásához és fejlődéséhez.
A Shaolin templom történetének legendája
A Shaolin Kung-fu a világ egyik legismertebb harci művészete, amely több mint 1500 éves. Ez az
első rendszerezett stílus, amely alapját képezi csaknem az összes ma
létező küzdelmi irányzatnak. Szoros kapcsolatban áll a Chan buddhizmussal.
A Hegyet Kínában a Közép hegyeként ismerik. A Songshan-hegy Henan tartományban két nagy hegy között húzódik. A keleti Taishi-, a nyugati a Shaoshi-hegy. Gyakran hallhatunk Kínában a "Shaoshi-hegy 28 változásáról", a kínai nép ezzel a kifejezéssel utal a hegy különös és változatos formáira.
A legendák szerint az északi és déli dinasztiák korának (420-589) egyik évében (485) a hatodik lunáris hónap hatodik napján, három ember mászott a Shaoshi-hegyen, hogy örömüket leljék annak szépségében. Egyik dél felől vette útját, a másik északról, a harmadik pedig nyugati irányból érkezett.
A dél felől közeledő ember a földjósok (feng shui ren)
jellemző öltözetét viselte, legalább hatvan éves volt, haj és szakálla
ősz, fején, szürke karimás kalapot viselt. Kiugró, fekete gallér volt nyaka köré csatolva, szürke köpenye hátán a nyolc diagram ábrája volt hímezve, arany és ezüst színekben. A nyolc diagram közepén a Tai szimbóluma, fekete és fehér félhold egymásba fonódásában. Barack
színű selyem övének rojtjai a járás közben előre-hátra himbálództak. Fehér harisnyája térde alatt volt megkötve. Fekete szatén cipőit selyemszalagokkal erősítette bokáihoz. Arca ráncos volt már, de tekintete bölcsességet sugárzott, szemöldöke kihangsúlyozta mélyen ülő szemeit. Hosszú, de nagyon vékony szakállt viselt. Körülbelül öt láb magas volt, magabiztosan és nyugodtan haladt felfelé útján. Kezében
lévő okkersárga táskájában jóstükrét vitte, magában taoista szövegeket mormolt.
Az északról jövő ember szerzetesi ruhában volt, majdnem hét láb magas, erőteljes testalkatú, széles vállú, olyan erősnek tűnt, mint egy medve. Fekete, lapos szatén sapkát, és szürke szerzetesi ruhát hordott, melyet csípőjénél aranysárga övvel kötött meg, és világossárga cipői voltak. Arca pirospozsgásan egészséges volt, szemöldöke fekete és vastag, lapos orra oroszlánéhoz hasonlított. Magas arccsontjai kiemelték vastag ajkát, állát erős fekete szakáll borította. A hátán
lévő tokban éles, rövid kard volt, kezében vastag botot vitt, melynek végére acélkés volt erősítve, nyaka körül buddhista szerzetesi lánc lógott. Útja közben "Amiddha Buddha" nevét recitálta (Amitofo).
A nyugat felől érkező, a földesurak gazdag és pompás öltözetét viselte. Kalapja mély lila volt, közepén a jáde nagy békéjének fehér jelével. Fekete selyem köpenyét aranysárga fonal szegélyezte, e felett szorosan
feszülő virágokkal hímzett lovagló inget viselt. Cipőit szalaggal erősítette lábaihoz. Kezében nagy, nyitott legyezőt tartott, mely tarka bambuszból készült, a legyezőn áramló írásjelek voltak. Szögletes arca, vastag ajkai,
gömbölyű orra kiemelték rövid kecskeszakállát. Ahogy haladt, magában ismételgette: "Keress pénzt, hogy még gazdagabb lehess!"
A három ember valamivel a Liantian csúcs alatt volt, amikor hirtelen beborult, hűvös szél kezdett süvíteni, a völgyön keresztül felhőhullámok és suru köd közeledett egyre közelebb és közelebb. Erejüket megfeszítve, dacolva a kemény széllel vánszorogtak a csúcs irányába. A felhők és a köd váratlanul szürke világba burkolta az egész hegyet. Céljukat elérve már erősen izzadtak, teljesen kimerültek. Egy tizenkét láb hosszú szikla volt a csúcs tetején, amelyre le is estek holt fáradtan. Kis
idő múlva hangokat hallottak a felhőkből. Felfelé néztek, és délkeleti irányban egy
ősi kolostor körvonalai rajzolódtak ki. A kolostor valahogy olyan távolinak, de mégis valóságosnak tűnt. Hatalmas volt, kilenc udvara egymás mögött húzódott, a termek rendben sorakoztak. Vörös falai, sárga tetőcserepei, élénkpiros oszlopai és faragott tetőgerendái voltak, minden tetőnél hat faragott vadállat szobor állt a sarokban. Az ereszekből fémcsengők lógtak, melyek csilingeltek, ha fújt a szél. A tölgyek sötétzöldje és ciprusfák smaragdzöldje kiemelte a nagy fakapukat és a fakapuk előtt álló két kőoroszlánt. A kapu felett egy nagy tábla lógott: "Zhulin kolostor", más néven "Bambusz üreg kolostor".
Egy fiatal szerzetes állt a kolostor kapuja előtt, kezében seprűt tartva, egy idősebb szerzetes állt mellette. A fiatal szerzetes megkérdezte az idősebbtől: "Mester a Zhulin kolostor a mennybe emelkedett, de maradtak-e még vajon buddhista kolostorok a lenti világban?" Az öreg szerzetes szakálla rázkódott a nevetésben, és ezt felelte: "Hát persze, hát persze! Bár a Zhulin kolostor a mennyben van, de a lenti világnak még mindig ott van a Shaolin kolostor." "Van egy Shaolin
nevű kolostor az emberi világban? Hol van?" - kérdezte a fiatal szerzetes álmélkodva. Az idős szerzetes kinyújtotta kezét és lefelé mutatva így szólt: "Nézd! A Shaoshi- hegyek északi lábánál, abban a fás ligetben van. A kolostortól északra láthatod az Öt Lélek Csúcsát, amint a többi csúcs körbeveszi. A kolostortól délre pedig a Kilenc Katlan Lótusz csúcsát. A Kilenc Katlan Lótuszától keletre van az öt hegy: Zászló, Dob, Kard, Pöröly és Harang, közelükben láthatod a Gyöngy Függöny forrásának vízesését, mely keleti irányban folyik el a kolostor mellett." "Oh, Mester, most nyár-közép van! Miért van a Shaoshi-hegyen még most is hó?" "Ez egy a Shaoshi természeti csodái közül. A felesleges csapadék azt az illúziót kelti bennünk, hogy a hegyen még mindig hó van."
A három ember a nagy dobformájú sziklán ülve minden egyes szót tisztán hallott, és letekintettek a Liantian csúcsáról abba az irányba, amelyre az idős szerzetes mutatott. Bizony valóban! A Shaoshi-hegyek északi lábánál egy hatalmas kolostor bontakozott ki lassan a felhők közül. Hét udvara volt és pompás csarnokai. Minden terem kapuja fölött tábla lógott, melyre
gyönyörű aranysárga írásjelekkel fel voltak írva az egyes termek nevei, egymás után sorban, a fokaputól kezdve: Shaolin Kolostor, a Mennyek Urának Csarnoka, a
Gyémántkeménységű Hősök Csarnoka, Az Apát Dolgozószobája, Bodhidharma Pavilon és az Ezer Buddha Csarnoka. A kolostoron kívül és belül egyaránt a fák nagyszerűen árnyékoltak a tuzo naptól, bambusz és szilvafák is nőttek ott sűrűn. A három ember lenyűgözve bámult, mint legszebb álmukban, és útjuk során mondogatott szövegeiket ismételgették magukban. Amint hangjuk megtörte a csendet, a
felhő azon nyomban eloszlott, az ég kiderült. Ismét letekintettek a hegy északi lábához, de a kolostornak már nyoma sem volt, csak az erdőt látták ott. Az emberek annyira álmélkodtak, hogy csak pislogtak egymásra. Kis
idő múlva, miután visszanyerték érzékeiket, visszaindultak lefelé a hegyről, abba az irányba, amely felől jöttek. Miközben lefelé tartottak, a két szerzetes közötti párbeszéden tűnődtek, minél többet tűnődtek, annál jobban furcsállták az egészet. Mind halottak a Zhulin kolostor legendájáról, de a Shaolin kolostorról ekkor hallottak először. A kolostorra élesen vissza tudtak emlékezni.
Egyértelmű volt számukra, hogy a hely hatalmas spirituális jelentőséggel bír. Elkezdték szövögetni a terveiket a hellyel kapcsolatban.
A földjós az ősei sírját akarta odaköltöztetni, így biztosítva, hogy leszármazottai mind nemesek, bölcsek és rátermettek legyenek. A földesúr saját kúriát akart felépíttetni a hegyen, mert hitt abban, hogy a hely szerencsével ruházza majd fel anyagiak tekintetében. A szerzetes úgy döntött, hogy a helyen kolostort épít, hogy táplálja ezzel az
ősi Buddhák tanításának lángját. Amint visszatértek a hegy lábához, beállt az éjszaka. Visszatértek saját otthonaikba, és mindegyikük arra gondolt, hogy minél elobb valóra váltsa álmát.
A szerzetes hirtelen felriadt az éjszaka közepén, nem tudott visszaaludni, visszatért hát a Shaoshi északi lábához. A csillagfénynél meglátta, hogy azon a bizonyos helyen sűrűn nőnek a fák, és középen két ciprusfa áll egymás mellett. "Megérkeztem!" - mondta. Majd levette egyik saruját, és betette a két ciprusfa közé ásott lyukba, így jelölvén meg a helyet, majd hazatért.
A földjós az előo kakasszóra kelt, nyomban visszatért a hegy északi lábához. Meglátva a két ciprusfát, letört egy faágat, és mélyen beszúrta a földbe a két fa közé. Miután megjelölte a helyet, o is hazatért.
Ahogy a Nap felemelkedett a hegyek fölé a földesúr kikecmeregett ágyából, és komótosan visszaballagott a helyére, meg akarta azt jelölni saját tulajdonaként. Látta, hogy a két ciprusfa között egy faág áll ki a földből, ráakasztotta kalapját, majd hazatért.
Három nappal később az emberek visszatértek a helyre, ezúttal már saját munkásaikkal, hogy nekiláthassanak a munkálatoknak. Természetesen vitába keveredtek egymással. Nem tudtak volna dönteni, de szerencsére Xiao Wen császár épp ekkor látogatott a Shaoshi-hegyhez. Látva
őket vitájukban, megkérdezte őket mi a civódás oka, majd azt, hogy mi alapján formálnak jogot a földterületre. A földesúr nyomban felelt: "A faágra akasztott kalap az enyém!" A földjós is válaszolt: "De a faágat én szúrtam a földbe!" "A sarumat elástam a két ciprusfa között a földbe!" - mondta a szerzetes. A császár szólt: "Mivel a kalap a faágra van akasztva, a faágat tűzték előbb a földbe, és mivel a faág a
cipő közepébe van fúrva, teljesen nyilvánvaló, hogy a szerzetes volt itt először." A földesúr és a földjós erre szomorúan távoztak.
A császár beszédbe elegyedett a szerzetessel, megtudta, hogy az Indiából jött, hogy terjessze Buddha tanítását, és akkor már Kínában vándorolt három éve. A császár maga is érdeklődött a buddhizmus iránt, és becsülte a szerzetes határozottságát. Megbízta a helyi hivatalnokokat, hogy segítsenek mindenben a szerzetesnek a kolostor felépítésében. A szerzetes a császár áldását kérte, és azt, hogy maga a császár adjon nevet a
felépítendő kolostornak. A császár így szólt: "A hegyet Shaoshinak hívják, a két ciprusfát
övező fás erdőség neve lin, legyen hát a kolostor neve Shaolin." Ekkor kezdődött a Shaolin története.
A történetet egy hetvenéves tanár, Liu Hngjin mesélte el 1958 októberében.
A valóságban a kolostor Xiao Wen császár építette egy Ba Tuo nevu indiai szerzetesnek 496-ban. A szerzetes járatos volt a harcművészetekben. A legenda szerint olyan gyors és erős volt, hogy a kerekes kútból a vizet nem kézzel tekerve húzta fel, hanem a kerék rugdosásával. A templomot a kút köré építették.
Déli Shaolin irányzat
Az északi templomban Tamo érkezése után szépen fejlődött a kung fut és a chan buddhista meditálást tanuló szerzetesek hada.
Elérkezett azonban a nap, amikor Tamo észrevette, hogy már öregszik és tudta, hogy egyvalakinek át kell adnia minden tudását, hogy az folytathassa munkáját. Kihirdette tanítványai között, hogy azt tanítja meg mindenre, aki a legszebb verset írja neki.
A szerzetesek neki is láttak a feladatnak, de az egyikük, a hatodik tanítvány, nem tudott írni, ezért úgy döntött szóban mondja el versét Tamonak.
A legszebb vers a hatodik tanítványé lett, de mivel nem írta, ahogy azt Tamo kérte, nem o lett a kiválasztott, hanem a második tanítvány.
Ezen nagyon megsértődött, és elment délre, hogy ott nyisson iskolát.
A déli iskola sokáig sokkal virágzóbb volt mint az északi, mert a hatodik tanítvány jobb
vezető volt és jobban tudott szólni az emberekhez.
A shaolin szent állata
Réges-régen Kínában hadurak állandó harcban álltak egymással. Az egyik uralkodó, békülés ürügyén, meghívta ebédre ellenségét. Mikor a vendég megérkezett, kisfiát titokban elrabolták, és megsütötték ebédre.
A vendég jóízűen evett, majd az ebéd végén megkérdezte, hogy mit ettek. Az ellensége elmondta neki, hogy a fiát ette meg, mire a hadúr azonnal kihányta. Abból aztán egy kis nyúl lett és vidáman elugrált.
Azóta a nyúl a shaolin szent állata, és kitagadnak bárkit aki kezet emel rá.
Lábat rajzolni egy kígyónak
Volt egyszer egy nagy kung-fu mester, aki élete alkonyán járt, és a hagyomány megkövetelte, hogy kung-fu stílusának összes titkos tudását a legmagasabb rangú tanítványának adja át. Ám ebben az esetben a rangidősség nem csak a tanido kérdése volt.
A probléma, mellyel a mester szembekerült az volt, hogy két egyformán ügyes tanulója volt. Hogy választani tudjon köztük próbára tette
őket. Azt az utasítást adta, hogy menjenek ki, és rajzoljanak egy állatot a porba.
Az a tanítvány, amelyik leggyorsabban rajzol egy állatot, a melyet a mester azonnal felismer, mindent megörökölhet. A tanulók, ki-ki egy-egy botot megragadva gyorsan rajzolni kezdtek.
Az első tanuló ösztönösen egy elnyújtott "S" betűt rajzolt gyorsan a porba. Ekkor felnézett, és látta, hogy a második tanítvány még mindig rajzol. Aggódva, hogy netán túl gyors volt, elkezdte rajzát egy sor cirkalmas vonallal díszíteni, melyek lábakat akartak ábrázolni. Amint éppen a harmadik lábat készült hozzárajzolni a másik tanítvány felegyenesedett, jelezve, hogy befejezte rajzát.
A mester körbesétált, és kihirdette, hogy a második tanítvány a győztes. Az
első tanítványhoz fordulva megkérdezte. "Miért folytattad, miután befejezted a rajzot, amely teljesen nyilvánvalóan egy kígyó volt?". A tanítvány válaszolt: "Azért mester, mert kígyóra gondoltam, és gyorsan lerajzoltam, akkor kétségem támadt, vajon rájössz-e mire gondoltam mi akar ez lenni.".
"A kétely a lelkedben és a kételkedés, amit előadtál a pozíciódba kerül mint a stílus
következő mestere."
Ettől kezdve a mondást, hogy "Ne rajzolj lábat a kígyóra", akkor használják, amikor értelmetlen megpróbálni fokozni valamit, ami már tökéletesen
megfelelő.
A Majomkirály
Amikor a Mester Kószala tartományban alamizsna-kérő vándorútja során Nalakapána, azaz Nádszálból ivó
nevű faluba érkezett, és a falu melletti lótusz-tó partján fekvő kétaka-erdőben időzött, a nádszálakkal kapcsolatban mondta el az alábbi történetet. Ugyanis akkortájt történt, hogy a Nalakapána melletti lótusz-tóban
megfürdő szerzetesek a szerzetesnövendékekkel bambusznád-szálakat hozattak, hogy tűtartót készítsenek belőlük maguknak. De mikor látták, hogy minden nádszál belül végig üreges, bogok nélkül, a Mesterhez járultak, és megkérdezték:
- Urunk, bambusznád-szálakat hozattunk, hogy tűtartót készítsünk belőlük, de ezek a nádszálak tövüktől hegyükig végig üregesek, bogok nélkül. Mi ennek az oka?
- Szerzetesek, ez egy régebbi rendelésem következménye - szólt a Mester, és elmondta a múltbeli történetet:
Valaha ez az erdőszéli táj sűrű erdőség volt. Az itt
lévő lótusz-tóban egy vízi ördög lakott, amelyik mindenkit felfalt, aki a vízbe belépett. Abban az időben a Bódhiszattva majomkirály volt, akkora, mint egy
őzgida. Nyolcvanezer majom élén ebben az erdőben lakott, népét
őrizve. Óvta a majom-csapatot:
- Kedveseim, ebben az erdőben méregfák és démonok lakta tavak is vannak. Mielőtt olyan gyümölcsöt fogyasztanátok, amilyenből még nem ettetek, vagy olyan vízből innátok, amilyenből még nem ittatok, először engem kérdezzetek meg.
- Jól van - ígérték meg azok. Egy napon olyan helyre érkeztek, ahol még nem jártak. Egész nap kóboroltak vizet keresve, és végül egy lótusz-tóra bukkantak. Azonban nem ittak a vízből, hanem leültek, és a Bódhiszattva érkezésére vártak. Megérkezett a Bódhiszattva.
- Miért nem ittatok, kedveseim? - kérdezte.
- A te érkezésedre vártunk.
- Helyes, kedveseim - felelte a Bódhiszattva, körüljárta a tavat, és vizsgálta a lábnyomokat. Látta, hogy csak
odavezető nyomok vannak, visszatérők nincsenek. Kitalálta, hogy szörnyetegek szállták meg a tavat.
- Jól tettétek, kedveseim, hogy nem ittatok a vízből. Szörnyetegek szállták meg.
A vízi ördög látta, hogy nem ereszkednek le a vízhez. Meghasította a vizet, kiemelkedett belőle
rémítő alakban, kék hassal, sápadt arccal, vérvörös kézzel és lábbal, és megkérdezte:
- Miért ültök itt? Ereszkedjetek le a vízhez, igyatok!
Ekkor a Bódhiszattva megkérdezte:
- Te vagy-e az itt lakó vízi ördög?
- Igen, én vagyok.
- Aki leereszkedik a vízhez, azt ugye elfogod?
- Igen, elfogom. Aki ide leereszkedik, a madaraktól elkezdve, azt nem eresztem el. Benneteket is mindnyájatokat fel foglak falni.
- Mi nem fogjuk hagyni, hogy felfalj.
- De inni akartok a vízből.
- Igen, inni fogunk a vízből, de mégsem fogunk zsákmányodul esni.
- Hát akkor hogyan akartok inni a vízből?
- Te azt hiszed, hogy le fogunk ereszkedni a vízhez, úgy fogunk inni belőle. Mi azonban nem megyünk oda, hanem mindegyikünk, mind a nyolcvanezren, fogunk egy-egy nádszálat, s mintha lótusz szárán szívnánk vizet, úgy fogunk azzal vizet szívni a te tavadból. Így te nem tudsz felfalni bennünket.
A Mester tehát megoldást talált, és ezt a verset mondta:
Odamenő nyomot látok, de visszatérő nyom sehol.
Hát nádszálon szívjunk vizet, hogy ne vesszünk oda mi is.
Így beszélt a Bódhiszattva, és szólt, hogy hozzanak neki egy bambusznád-szálat. Felidézte a Tökéletességeket, hivatkozott az Igazság erejére, és belefújt a nádszálba. A nádszál véges-végig üregessé vált, anélkül, hogy a bogok megmaradtak volna benne. Így egymás után hozatta a nádszálakat, beléjük fújt, úgy adta tovább. Ezután körüljárta a lótusz-tavat, és megparancsolta:
- Minden itt növő nádszál végig üreges legyen!
Ez idő óta e tó körül növő nád mind üreges belül.
A Bódhiszattva a parancs kimondása után fogott egy nádszálat, és leült a parton. A nyolcvanezer majom mindegyike szintén fogott egy-egy nádszálat, és körbeülték a tavat. Amikor a Bódhiszattva a nádszálon vizet szívott, a többiek szintén a parton ülve szívták a vizet. Így inni tudtak, anélkül, hogy a vízi ördög egyet is el tudott volna fogni közülük. Ekkor dühösen tanyájára távozott. A Bódhiszattva is visszatért az erdőbe kísérőivel.
Amikor a Mester befejezte a tanulságos történetet, mondván: "Szerzetesek, egy régebbi rendelésem következménye az, hogy ezek a nádszálak végig üregesek" -, utána a kapcsolatot is feltárta a születések között:
- Akkor Dévadatta volt a vízi ördög, Buddha gyülekezete volt a nyolcvanezer majom, a találékony majomkirály pedig én voltam.
STÍLUSOK
Mi a stílus?
A stílus alatt, az olyan speciális harci gyakorlatokat tanító iskolát értjük, melynek saját edzőmódszerei, technikái vannak, és különleges támadásokat vagy védekezéseket helyeznek előtérbe. Általában a stílusok között lehetetlen minőségi különbséget tenni, de nagyon
könnyű észrevenni, pl. a tigris, a daru vagy a majom stílus közti eltéréseiket.
Ha a megfelelő stílus kiválasztására kerül sor, (ez egy modern kiváltság, mivel a tradíciók szerint mindig a mester jelölte ki a tanulandó stílust) meg kell találnunk azt, amelyik a fizikai adottságainkhoz a legjobban illik, és amelyik érdeklődésünknek és használati céljainknak is megfelel. Nem tanácsos a kecses, szárnyaló daru stílust választani, ha annyira vagyunk kecsesek és hajlékonyak, mint egy teknős!
Másfelől viszont a kung fu tanulása és gyakorlása javítani fogja fizikai képességeinket és éberségünket. Az sem szokatlan, ha egy bizonyos stílust
elkezdő tanuló később átvált egy számára kedvezőbb stílusra.
Akármilyen stílusról legyen is szó, az első évek alapjai majdnem mindegyiknél ugyan azok - állasok, ütések és rúgások - és ezek nem sokban különböznek egymástól
kezdő szinten.
Kung Fu Stílusok:
A kung fu stílusokat három osztályba sorolhatjuk:
- Shaolin templomi stílusok
- templomból származó, nem templomi stílusok
- családi stílusok, avagy Pai.
Az 1. osztályban azok találhatók, amelyeket gyakran és tudatosan tanítanak a templomokban; sok a shaolin előtti történelmi időkből származik.
A 2. osztályba azok tartoznak, amelyek a templomból származnak, mint például a Wing Chun és a Hung Gar.
Sok mozdulat az állatok mozgását utánozza. Néhány rendszer csak egyetlen állat mozdulatait vette figyelembe, míg mások több állatból tevődnek össze. Az egy állatos rendszereknél minden védés, ütés és állás egyetlen állatot utánoz. Mindegyik rendszer más bizonyos szempontokból, hiszen minden állatot más és más természetűnek teremtettek.
A legtöbb stílus azért nem volt túlságosan szabályos: az északi sáska például, sáska mellett, tigris kéztechnikát is alkalmaz és az általános északi lábmunkája is keveredik a majoméval.
A kemény/puha illetve a külső/belső fogalmakat nem
könnyű leírni. Mivel olyanokat igyekszünk megemlíteni, amelyeket mindenki ismer, a tigris a kemény stílusra lenne jó példa, míg a Tai Chi puhára. Kemény stílusnak azt hívjuk, amelyben
erő ellen erőt alkalmazunk; védést használunk az ütés ellen. A puha stílus ezzel ellentétben nem erőt használ, hanem eltéríti a
bejövő támadást a céljától. A kemény és a puha technikáknak is sok haszna van. A gyakorló el is törheti az ellenfele karját egy védéssel, ha az akkora, mint o, vagy kisebb termetu, de ha az ellenfél a nagyobb, akkor célszerűbb átirányítani a támadást. A külső stílus olyan, hogy főleg az erőre és a fizikai adottságokra alapoz, míg a
belső stílus a chi-re és az időzítésre alapoz inkább, mint az erőre.
Mindezek mellett a `kemény/puha´ és a `külső/belső´ kifejezéseket kevesen emlegetik az idősebb harcművészek közül. Mindkét ikerfogalom csak nagyon nehezen
különíthető el egymástól a valóságban és a mesterek általában elfogadják, hogy bármely különbség nagyrészt a szubjektív felfogásnak tulajdonítható. A kezdők a Yin-t és a Yang-ot általában két külön elemként kezelik. Valójában a fizikai és fiziológiai érvelés kimutatja, hogy ez lehetetlen. Az uniójuk (=Tao) híján egyik sem létezhet. A kemény technikát, mint például az egyenes ütést, az elme puha ereje vezérli, a chi
belső komponensével együtt.
Ugyanúgy az Tai chi legpuhább védése is megköveteli a kemény elem jelenlétét a fizikai kontaktusban és mozgásban, az ellenfél irányításával összhangban. Röviden: a puha és kemény technikák elkülönítésével foglalkozni annyi, mint elterelni a figyelmet a harcmuvészet elsajátításáról és az egyesített technikák megtanulásáról.
Stílusok közti különbségek:
A stílusok általában specifikus edzés módszereket követtek (vannak kivételek). Például a sárkány technikákat az éberség és a koncentráció fejlesztésére dolgozták ki. Ezeket a mozdulatokat
erő alkalmazása nélkül gyakorolták, mivel a hangsúlyt az alsó hassal való légzésre, illetve a test, elme és lélek koordinálására fektették. A mozdulatok lassúak, és folyamatosak (áramolnak), ezáltal a shaolin gyakorlói egy Tai Chi-hoz vagy Pa Kua-hoz hasonlatos mozgáskultúrához jutottak.
A tigris mozdulatait azért fejlesztették ki, hogy a csontokat, inakat és az izmokat fejlessze. Ezeknek a mozdulatsoroknak a végrehajtásakor - a sárkánnyal ellentétben - a hangsúlyt az erőre és a dinamikus feszültségre fektetik. A mozdulatok rövidek, erőteljesek, de pattannak. Ezért a sárkány tökéletes ellentéte.
A kígyó mozdulatait a türelem és a kitartás (tűrőképesség) fejlesztésére használják. A légzést lassan és mélyen, puhán és harmonikusan végzik. A mozdulatok áramlanak és hullámoznak, az ujjakra fokuszálva.
A daru mozdulatok a lélek, a kitartás és az irányítás művészetének fejlesztésére szolgálnak. A lényeg itt a könnyed, gyors lábmunka és az elhárító támadótechnikák alkalmazása. Az egylábas állásból
történő mozgások elsajátítását jelentős mennyiségű meditáció előzi meg.
A shaolin rendszereket állatok mozgása alapján fejlesztették ki, és kettéosztották alacsony, és magas
szintű rendszerekre. Az alábbi lista a honani templomban volt használatos a Ch'ing dinasztia alatt. A shaolin alacsony rendszerei: a choy li fut, a daru, a kobra és a tigris voltak.
A magas szintű rendszerek: a kígyó, a sárkány, a és az imádkozó sáska voltak. A két kategória közti főbb különbségek a mozdulatok gazdagságában és a chi alkalmazásában rejlettek.
Az alacsony szintű rendszereket azért nevezték így, mert alapjaikat fizikai manőverek és valós földi állatok mozdulatai alkották. A choy li fut egy lovaglóállás
nevű álláson alapul, melyet azért hívnak így, mert az állást
felvevő ember úgy néz ki, mint ha lovagolna. A mozdulatok merevek és kemények, elsősorban az izomerőt használva vihetők jól véghez.
Eredetileg csak három fajta rúgást alkalmaztak a stílusban, de újabban sok technikát átvettek az északi shaolinból. A legenda szerint délen, a lakóhajókon élőknek dolgozták ki, ahol szükség volt a stabil állásra és erőteljes kéztechnikákra. Története szerint két bokszmesterről nevezték el: Choy-ról és Li-rol. A Fut Buddhát jelent, amely a shaolin templom buddhista ráhatását szimbolizálja.
A következő rendszer a daru, amely a shaolin egyik tradicionális stílusa.
Főbb fegyverei a hosszú távú rúgások és a speciális `daru csőre´ kéztartás.
A kobra egy furcsa, mára már kihalófélben lévő stílus, melynek alapállása a fűből
felemelkedő, nyitott csuklyás kobrát imitálja.
A mozdulatok szigorúan defenzív jellegűek, de iszonyatosan hatásosak és gyorsak. A kobrát a gyors és végzetes mozdulatok jellemzik, hiszen ha egy kobra lecsap, addig nem enged, míg az ellenfele biztosan meg nem halt.
Technikái nagyrészt kézmozdulatokból állnak, melyek a szemet és a torkot támadják.
A Shaolin Kung-fu stílusai
A Shaolin Kung-fu három fo részbol áll: pusztakezes formagyakorlatok és küzdelem, fegyveres formagyakorlatok és küzdelem és belsőero, azaz Chi-kung.
- Fegyverhasználat A Shaolin szerzeteseinek meg kellett tanulni a 18 kínai alapfegyver (hosszú bot, háromrészes bot, lándzsa, egyenes kard, széles kard, lánckorbács stb.) használatát, de emellett különleges fegyvereik is voltak (Da Mo botja, vasfurulya, acélvázas
legyező stb.). A szerzetesek rendkívül jól ki tudták használni a természet adta lehetőségeket, így akár egy fapaddal is mesteri szinten meg tudták védeni magukat. Egy régi mondás szerint "A Shaolin legjobb fegyvere a mi éppen a keze ügyébe kerül."
- Pusztakezes formagyakorlatok és küzdelem A Shaolin templom
első gyakorlatának a "18 Lo Han kéz" (Söpa Lohan su) nevű formagyakorlatot tartják. Egyesek szerint ez még egészen Bodhidharmáig
vezethető vissza, mások szerint azonban egy Senhszi tartományból származó bűnöző, Csiu Jüe hozta létre, aki saját technikáit ötvözte a templomban tanult módszerekkel. Ez a stílus több változatban ugyan, de ma is létezik.
A templom második stílusaként számon tartott "Fekete
Daru gyökerei egészen a Han-dinasztia idején élt Hua To-hoz vezethetők vissza. Ez az orvos kifejlesztett egy olyan gyakorlatsort az egészség
őrzésére, melyben állatok mozdulatait kellett utánozni. Az állatok között megtalálható volt egy madár is. Akkor a gyakorlat neve az "Öt Állat Játéka" volt; az állatok tigris, szarvas, medve, méh, madár. A Fekete Daru mai formájában adja a Shaolin daru kézzel végrehajtott formagyakorlatait, és mint közelharc
jellegű technika magas harcosok számára előnyös.
Kialakulását tekintve talán a Tigris stílus (Hu Quan)
nevezhető a legkönyörtelenebbnek. Egy tigris mozgását nem lehetett egy szalmaszállal piszkálva megfigyelni, mint egy sáskát, vagy egy tópartról elmélkedve nézni, mint a darut. Ezt a "fanatikus" szerzetesek a következőképpen oldották meg: Tízen elmentek az erdőbe, és kerestek egy tigrist. Kilenc szerzetes kilenc oldalról rajztáblával a kezében elhelyezkedett a tigris körül, egy pedig puszta kézzel megtámadta a 4-500 kg-os állatot. Ezekben a küzdelmekben, kevés kivételtől eltekintve, általában a tigris győzött. A Shaolin pap feláldozta életét, hogy társai megörökítsék a tigris mozgását, és a templomba visszatérve kidolgozhassanak egy agresszív, támadásra összpontosító stílust, a "Tigris Ököl" stílusát.
Talán a legmisztikusabb a "Fekete Sárkány Ököl" (Hei Long Quan) stílusa. A mitikus sárkányt úgy képzelik el, mint valami kígyóhoz hasonló szárnyas lényt. A kínai sárkány a földet és vizet jelképezi. A Mennyei Birodalom korában a császári család jelképe volt, és a "Menny fiát" gyakran "Sárkány király" (Lung Wang) néven is említették. A Shaolin kolostor Chan buddhistái úgy vélik, hogy ez a jót
ígérő teremtmény kozmikus megtestesítője, amely jelenti a megvilágosodott igazság pillanatnyi, múló vízióját, amelyet végül és pillanatra a Chan mester észrevesz. Ez a büszke védőistenség lett a Shaolin templomi bokszolás öt nagyobb ágazata közül az egyik szimbólum. Wu Mui a Shaolin szerzetesnője, aki a sárkány stílus kidolgozója, egyike volt a templom utolsó tagjainak, mikor először gyújtották fel, és pusztították el 1570-ben. A sárkány önvédelmi stílus később északi és déli rendszerre szakadt.
A Shaolin templomban az oktatás csúcsának az "Imádkozó sáska" (Tang Lang Quan) stílus számít. Ezt csak a legkiválóbb tanítványoknak tanították meg, és ez így van ma is. Általánosan elfogadott, hogy a stílus alapítója egy Wang Lang
nevű mester volt 1600 körül. Wang elhagyta szülőföldjét, Shantung tartományt, hogy csiszolja Kung-fu tudását a Shaolin templomban. a templomban tartózkodása során, miközben folyton elégedetlenkedett saját tudásával, véletlenül szemtanúja volt egy imádkozó sáska és egy kabóca küzdelmének, amely a sáska győzelmét hozta. Wang azonnal magával vitte a rovart, és elkezdte tanulmányozni. Munkája során egybeforrasztotta a sáska mozgáskultúráját korábban megszerzett tudásával, mindezt ötvözte a majomstílus lábtechnikájával, megalapítva ezzel az északi Imádkozó Sáska stílust. Wang óriási hírnevet szerzett új stílusában elért sikerei miatt, és nemsokára legyőzhetetlen harcosként tartották számon. később tanítványai közül néhányan jelezték, hogy némi változtatást vezettek be az eredeti stílusban. Wang utasította
őket, hogy szerezzenek be egy saját sáskát, és stílusukat ezen állatok sajátosságairól nevezzék el. Az idők folyamán a
következő iskolák jöttek létre: Hét Csillag, Szilvafa Virága, Jelzés nélküli, Jáde köves Gyuru, Ying Yang. Minden északi Imádkozó Sáska iskola közös jegye a sáskahorog használata, azaz a kéz és a kézfej oly módon való tartása, hogy az egy sáska ízeltláb végződéséhez hasonlítson, és amely egyaránt használható támadásra és védekezésre. A stílus gyakorlottabb alkalmazói megtanultak segítségükkel ráakaszkodni ellenfelükre, hogy átvehessék a kezdeményezést. A sáska továbbá szereti az ízületeket - főleg a könyököt - roncsolni támadásaival. Eredeti formájában az északi Imádkozó Sáska stílus, ahogy azt a Shaolin kolostorban tanították, tartalmazza az összes úgynevezett "családi stílust", melyeket a templomon kívül oktattak, kiegészítve a Chi gyakorlatsorral. Az Imádkozó Sáska stílus a mai napig a legkeményebb, legfélelmetesebb Shaolin Kung-fu stílus. A kínai hadsereg napjainkban is alkalmazza a Sáska templom harcos szerzeteseit egy-egy nehezebb akciója során.
- Qi-Gong A Shaolin papok legyőzhetetlensége nemcsak tökéletes Kung-fu stílusuknak, és a rengeteg edzésnek
köszönhető, hanem annak is, hogy a harcművészetek közül, csak a Shaolin templomban foglalkoznak a harcos szerzetesek ilyen mélyen a buddhizmus tanaival. Ez akkora lelki békét, megnyugvást ad nekik, ami valóban legyőzhetetlenné teszi
őket. Emellett ok művelik ki legtökéletesebben
A Tigris stílus (Hu quan)
A tigris, az izom képviselője a kung fu-ban, a Kínai történelem és mitológia fontos szereplője, így hát
illendő, hogy az állat több harcművészeti stílust is ihletett. Félelmetessége, bölcsessége és kitartása legendás.
A stílus kialakulásának történetét legenda őrzi:
Réges-régen a Kínai emberek felfigyeltek rá, hogy milyen erős és veszélyes állat a tigris. Elhatározták, hogy ok is megtanultak így küzdeni, ezért tízen elindultak az erdőbe keresni egy tigrist. Mikor rábukkantak a csíkos vadállatra az egyikük megküzdött vele, míg a többi megfigyelte a harcot és lejegyezte mozdulataikat. Ha a harcos a küzdelem során meghalt, (ez általában így történt) másik lépett a helyére.
Mindaddig akadtak újabb próbálkozók, míg nem sikerült a tigris technikáiról pontos, részletes leírást készíteni. Végül a hatásosnak bizonyult technikákból kialakítottak egy stílust, amely főleg támadó
jellegű, erős, de villámgyors mint a tigris
A tigris egészen Dr. Hua To idejéig vezethető vissza és tartalmaz néhány olyan eredeti kung fu gyakorlatot, amelyeket egészségmegőrzés céljából kezdtek tanítani.
A harcművészeti stílus Burmából, az ősi bandasilat módszereitől származtatható. A Tigrist a shaolinban
kötelező volt tanulni, mivel az összes pusztakezes és fegyveres harcformát magába foglalja.
Legtöbbször kemény külsőerős küzdelmi megközelítést alkalmaz, amely erővel reagál az erőre, és nagy valószínűséggel megbénítja vagy megöli ellenfelét a kontratámadás során.
A fő kéztartásai az ököl és a tigriskarom (tenyér hátrafeszítve, ujjak behajlítva és szétfeszítve, mint egy tigris mancs). A rúgások alacsonyak vagy középmagasak és
rettentő erőteljesek.
A tigrist többek között azért is tanulják, mert erősíti a csontokat, izmokat és az inakat. A stílus, nagymacskák mozgásához illően, a hangsúlyt az erőre valamint a dinamikára fekteti.
Ezek a rövid, kemény és pattanó mozdulatokkal érhetők el. Valamennyi állatformához hasonlóan ennél is 'tigrissé' kell válni a gyakorláshoz.
A Tigris család, igaz alacsony szintő rendszer, rengeteg kisebb stílust foglal magába, melyek közt van magas és alacsony
szintő is. A család tagjai tradicionális sorrendben:
- tigris
- rák
- sas
- pa kua
- leopárd
- majom
- hung gar
- hong tigris
- shu tigris
- fehér tigris
- hó tigris
- birodalmi tigris
- részeg
- fehér sárkány
- fekete sárkány
- fehér szemöldök
Ezek közül a tigris 85%-ban tartalmazza a család által kifejlesztett technikákat, a leopárd és a majom 5%-ban, míg a pa kua, a sas, a fehér tigris, a fehér szemöldök, és a sárkány 1%-ban. A hong tigris, a sas, a leopárd és a majom elég eltérőek ahhoz, hogy önálló stílusként kezeljék
őket.
A hung gar, a shu tigris és a hong tigris együtt a shaolin tigris stílusát alkotják, melynek fegyverei a lándzsa és a tigris horog. A tigrisnek északi változatai is vannak, például a fekete tigris. (Az oroszlán egy furcsa stílus volt, melyet a tigris bekebelezett. A hatása az oroszlántánc képében jelenik meg, melyet előtte tigristáncnak hívtak
Tigris formák:
- A csillag öt csúcsa (kulcs fontosságú forma)
- Tigris és Öregember (Egy öregember tigriseket tanulmányozott, és azok befogadták
őt maguk közé. Mikor az öregember és egy idős tigris meghaltak, egyetlen lény formájában reinkarnálódtak, egy félisten emberi testben.)
- Tigris és daru harca
- Lándzsa
- Hét lökés
- Hosszú íj és nyíl
- Eső
- A tigris kimereszti karmait
- A tigris bosszúja
A tigrisben találkozunk először az idő és a rendszer fogalmával, vagyis azzal, hogy melyik rendszert mikor a legcélszerűbb alkalmazni. A tigris változatosságának köszönhetően majdnem minden szituációra van
megfelelő rendszer.
Az már csak a tapasztalaton és gyakorláson múlik, hogy meg tudjuk állapítani mikor melyiket
célszerű alkalmazni.
Este és éjszaka a majom és a leopárd a leghatékonyabb, mivel ilyenkor a
megtévesztő illetve vakító technikák értelmetlenek. E két stílus mozdulatai túl gyorsak ahhoz, hogy az ellenfél szeme hozzá tudjon szokni a halvány fénynél.
A tigris nappal, hegyvidékeken hatásos, de vizes talajon nehéz használni. Ilyen helyen érdemes átváltani leopárdra.
A fehér szemöldök meleg időben használható jól, amikor az ellenfél könnyen frusztrálható. A gyors, gazdaságos mozgással nehéz felvenni a versenyt ilyen körülmények között.
A tigris és rokonai (hung gar, hong tigris, fehér tigris) leginkább alacsony, izmos emberekhez illik. A fehér sárkány és a fehér szemöldök képzett gyakorlóknak valók, nemre való tekintet nélkül. A tigrisben mindenkinek van
megfelelő stílus, igaz a nők választási lehetőségei a leopárdra, a majomra, a pak meire (fehér szemöldök) és a sárkányokra korlátozódnak.
A tigris karmot úgy kell csinálni, mint ha egy zsák robbanószert markolnánk meg. Az öt ujjhegy csap le először, majd a karom megmarkolja, aztán az ujjhegy és az
első ízület közti rész széttöri a célterületet. A chi kibocsátás lehetővé teszi a célterület felrobbantását, masszív energiák öt kis felületre való kibocsátása által. A tigris stílus gyakorlóját fel lehet ismerni fekete ujjbegyeiről, melyekből rengeteg edzéssel kiölték az idegeket.
Ha egy tigris mester lecsap ujjaival, az olyan, mint ha a tigris csapna oda. A tigris sokat bevállal, sokat támad és általában mélyen dolgozik. Villámgyors,
elsöprő támadásokra képes.
A Sárkány Stílus (Long quan)
Meglovagolni a szelet
A Sárkány a szellem megtestesítője a kung fu-ban.
Bevezetés: Még jóval mielőtt Szent György megküzdött volna a szörnyeteggel, a Sárkány már befolyásos és hasznos szereplője volt a kínai kultúrának. A sokoldalú sárkány, mely több teremtmény, például a gyík, az óriáskígyó, és a kínai aligátor keveréke, valójában egy vízi szellem, aki az
eső meghozásáért és a termés életben maradásáért felelős. A sárkány az Istenek szimbolikus
őrzője és az igaz bölcsesség forrása. Ez utóbbi tulajdonsága nyilván abból adódott, hogy megfigyelték a hüllőket, melyek mindig nyugodtan feküdtek a napon, mintha folyton elmélkednének.
A sárkány két ősi elemet képvisel, a földet és a vizet, ezért az illúzió és az
eső hatalmát birtokolja. Egy Taoista a sárkányban magát az utat látta-"a Sárkány csak azért fedi fel magát, hogy aztán köddé váljon"--. A Shaolin Buddhisták pedig a megvilágosodott igazság képét látták benne, amelyet érezni kell, de megfogni nem lehet. Olyan rendkívül idős embereket is hívtak sárkányoknak, akik jártasak voltak a gyógynövényekkel való életmentésben, a földművelésben és a kung fu-ban. Az
ősi Kínában, az ezekben való jártasság sokszor az élet és halál közti különbséget jelentette, ezért az ilyen embereket nagyon nagyra tartották.
A Stílus eredete: Az eredeti nyújtózkodó, csavarodó mozgás, mely a sárkánnyal (Lung) hozható összefüggésbe, Boddhidharma shaolinban tanított gyakorlatainak része volt. Az igazi rendszerezett harcművészet megjelenése körülbelül i. u. 1565-re
tehető, de valódi eredete bizonytalan.
Két olyan legenda létezik, melyekkel érdemes foglalkozni: Az egyik azt állítja, hogy Wu Mui, a Shaolin
szerzetesnő, alapította a stílust, félrevezető mozdulatokat használva egy ellenfele legyőzésére. A másik úgy hangzik, hogy egy Mui Fa San Yang
nevű szerzetes elmélkedett a kung fu edzésről és álmodozott a
védekező mozdulatokról, amikor egy csavarodó sárkány mozgásával szembesült és ez inspirálta.
A megálmodott stílusát You Kueng Moon-nak keresztelte és Yang apátja, Tit Yang Sum Si, fejlesztette tovább. Mindkét történet a honani shaolin templomba helyezi az eseményeket. Azóta a sárkány két külön stílussá vált, az északira(1565) és a délire(1680). (a déli stílus, amelyet eredetinek tartanak, honanból került délre, míg az északi északon fejlődött ki miután a templomot 1570-ben leégették).
Mind a kettő templomon kívüli variációkból tevődik össze, de elveiket és egyes tanegységeiket a shaolin templomból hozták és utána alakították családi stílusokká
őket. 1972-ben új, együttes erőfeszítések kezdődtek, hogy rendszerezzék a shaolin stílusokat.
Módszerek és filozófia: A sárkány szükségszerűen egy belsőerős, chi
fejlesztő módszer, de a kezdeti edzésekkor még jobban hasonlít egy kemény
külső stílusra, mint egy finom, hüllőszerű mozgásrendszerre. A mozdulatok tanulásakor a tanuló erőből üt, erőből véd és odacsapja a lábát az állásváltásokkor azért, hogy megtanuljon a
megfelelő pozícióba érkezni egy mozdulatsor befejezése után.
Egy idő után ez az erőből dolgozó módszer háttérbe szorul, mivel a fizikailag megerősödött test már képes a
megfelelő folyamatos mozgásra. Ha eljön az ideje, majd ez a hüllőszerű simaság rejti el a támadást, rendkívül megnehezítve ezzel a védekezést az ellenfél számára. Miután elsajátította, hogyan kell az áramlás tiszta fizikai látszatát kelteni, a tanuló bevezeti a mély
sziszegő hang hallatását, a chi áramlás edzésére.
A belégzés csendes, de a kilégzés direkt, megfeszített és kontrollált. A belégzés könnyebbé teszi a testet a levegőben végzett gyakorlatokhoz, míg a kilégzés minden technikába erőt irányít. A blokkolástól eltekint, ezeket elhárító kis ütésekkel helyettesíti.
A kezdő és a haladó tanulóban kevés a közös vonás. A legmagasabb szinten az ellenfél saját magát fárasztja ki, mert az elkerülés válik a sárkány
fő védekezésévé. A chi irányítása rendkívül fejlett és a kitérések mértéke komoly kontroll alatt áll.
Azokat a formákat, melyek erre a stílusra jellemzőek, három kategóriába lehet sorolni komplikáltságuk szerint:
Alap:
- Tizenhat lyuk
- Háromszor megkerülni a hidat
- A vakmerő tigris átmászik a falon
- A mester megmentése egy oldalról
- Egy kard és hegy
- Nyomás és ütés négy oldalról
- Sas karom
- Híd törése
Középhaladó:
- Híd érintése (bevezeti a ragadó kezet)
- A mérges kígyó mozgatja a nyelvét
- Hua King ökle
- Álló öt-forma
- Kereszt álló öt-forma
- forgás horoggal és ütéssel
- Öt ló visszatér az istállóba tenyér
Haladó:
- Szilvavirág ütés
- A szilvavirág ütés hét módja
Minden formában arra tanítanak, hogy ´lovagolj a szélen´; ez a kifejezés annyit jelent, kövess inkább mint vezess. Ne nyílj ki mielőtt ellenfeled kinyílna.
A daruval ellentétben, ami szintén a kitéréssel taktikázik, a sárkány elsősorban a felsőtest kicsavarodásával tér ki, kevés állásváltást alkalmazva. A daru gyakran elugrik, hogy az egész teste új pozícióba kerüljön.
Mind a két stílus pontos, meridiánokon levő célpontokra támad erős ütésekkel támad, de a sárkány gyakran használ még
tigrisszerű ütéseket, karmoló technikákat, kígyószerű állásváltásokat és leopárdra
jellemző ütés-kiugrásos támadásokat is, hogy meggyengítse ellenfelét.
Szintén gyakran alkalmaz alacsony söprő technikákat, de ezek nem egyedülállóak; bármely stílus idősebb tanulói használhatják ezeket a legyengített ellenféllel szemben.
A Leopárd stílus (Bao quan)
A leopárd a csontokat képviseli a kung fu-ban.
A leopárd déli stílusként alakult ki, de befolyásolta az északi Párduc módszer. Egy 'puha' alrendszer keretein belül alkották, melynek feladata a gyorsaság és
erő fejlesztése volt, mivel ez a leggyorsabb mozgásokat tartalmazó rendszer a tigris családban.
Egy nagynevu Choy Li Fut mester fejlesztette ki (Mot), és a tigrishez csatolta mivel a saját stílusától
eltérő volt a struktúrája és a támadási stílusa.
Ugyan a láncot és korbácsot is használja néha, de fő fegyvere a leopárd ököl. Ezt úgy formálják, hogy ütni, felszántani vagy zúzni tudjanak vele, a kézfej sérülése nélkül; az anatómiailag gyenge pontokat támadja. Gyakori célpont a borda.
A kéz hátát gyakran használja töréshez, míg a két első előretolt ujjal a szem támadja.
Az alábbi formákat mind megtaláljuk a leopárdban:
- Hó leopárd
- A leopárd hajnalban
- A leopárd kimutatja karmait
- Párduc
Az első a Tibeti Hó Leopárd rendszerből származik, ezt önkényesen csatolták a Leopárd stílushoz. A második tigris lábmunka és leopárd kéztechnikák keveréke.
A Párduc a legmagasabb szintű forma, mely a leopárdra
jellemző összes rúgást tartalmazza és a harmadik leopárd formát használja alapul.
A Kígyó stílus (She quan)
A kígyó a chi szimbóluma.
Nagyon kevés írott anyag áll rendelkezésünkre a kígyó stílusról, pedig ez alapító rendszere a tradicionális Shaolinnak és a családi stílusoknak is, ezen kívül beépültek egy sor szélsőséges iskolába is, mint például a Pa kua-ba és a Tai chi chuen-be. Valószínűleg azért fordítanak ilyen kevés figyelmet a stílusra, mert technikái igen elterjedtek a kínai rendszerek körében. A kígyó stílus elhelyezkedése a shaolin rendszerben
jellemző középszerű természetére ( a tigris és a daru felett, de a sáska és a sárkány alatt). Az alatta
lévő stílusoktól az különbözteti meg, hogy bevezeti a körkörös mozgást a támadásaiban és védekezéseiben. E mozgás megjelenése jelenti a magasabb
szintű stílusba való átmenetet. A köröket a Taoizmusban
megjelenő Yin-Yang jel dinamikájához lehet hasonlítani. A körkörös támadásokat (Yin) az egyenes vonalú ellentámadások (Yang) egészítik ki. Ugyanígy az egyenes támadásokat körkörössel lehet ellensúlyozni.
A kígyók körültekintő ragadozók, melyek régóta foglalkoztatják az embereket. Változatos természetük és vadásztechnikáik a stílusban is nagy hangsúlyt kapnak. A nagyobb egyedek összeroppantják prédájukat, vagy megfojtják azt, míg egyesek méregfogaikkal vadásznak. Sok kicsi színes kígyónak halálos a mérge, és a korai kínai emberek azt hitték, hogy a harapás által okozott gyors és titokzatos halál valamiféle varázslat. Ebbe a stílusba többek között a vipera és a kobra hatásos technikáit olvasztották be.
A kígyó stílust valószínűleg az első lejegyzett harcművészeti rendszerek között hozták létre. Az, hogy nagy hangsúlyt kap a gyenge, chi meridián menti pontok támadása arra utal, hogy már ismerték és kitapasztalták ezeket a meridiánokat és fontosabb akupresszúrás pontokat, hatásaikkal együtt. (Egyes szakértők azt mondják, hogy ezeket a meridiánokat a szúnyogcsípések segítségével térképezték fel. Ahol a leggyakrabban fordulnak
elő ott található a meridián. A csípések így sokszor más helyen keltenek kellemetlen érzést, mint ahol vannak.)
A modern kígyó stílus valójában régi stílusok keveréke, melyek mára kihaltak, technikai változatossága azonban tükrözi mind a három régi rendszer jellemzőit:
1. A vipera megfélemlítő csapásokból állt, melyek képesek voltak komoly pszichológiai sérüléseket okozni, azzal, hogy vérveszteséget idéztek
elő, de nem okoztak életveszélyes sérülést. Az ismertető jele a nyelvcsapás volt - két ujjal mért ütés, nagyrészt artériákra és vénákra.
2. A kobra, ezzel szemben, nem erőltette a jól
felismerhető, mutatós technikákat, hanem nagyon komoly ütéseket mért az idegekre és akupresszúrás pontokra.
jellemző kéztartása a nyitott kéz volt, melynél a hüvelykujjat a tenyér alá hajtották a dinamikus feszültség megőrzése végett.
3. A piton ezeken kívül a leopárd öklöt is használta a pontos ütésekhez, és fogótechnikákat is tartalmazott. A kígyótechnikák két univerzális jellemzője, pontok támadása nyitott kézzel és a karok
tekergő mozgása melyek elterelik a figyelmet a támadás vonaláról. Hasonló mozdulatok gyakran megfigyelhetők a Wing Chun-ban például a Bi Jee (3) formában, melyben a technikák nagy része kígyó
eredetű.
A kígyó legtöbb gyakorlója felegyenesedő, mobil állást alkalmaz, és sokkal ritkábban használja a lóállást, mint legtöbb más stílus. A mobil állás könnyíti a
robbanásszerű támadásokat és ellépéseket. Ráadásul a kígyók nem szeretik az 'adok-kapok' játékot és nincsenek 'fej nélküli' támadásaik. Gyors, váltakozó kezes ütésekkel felpörgetik az ellenfelet, majd oldalra lépnek, visszatámadnak és beviszik az ütéseket. Vannak stíluson belüli eltérések, például egy Fukienben alakult kisebb irányzat a többivel ellentétben alacsony lábsöpréseket is alkalmaz (ezáltal kivételt képez a szabály alól, mely szerint söprések csak az északi stílusokra jellemzők).
A ragaszkodás az ártalmatlannak tűnő állásokhoz és
robbanásszerű támadásokhoz, tette a kígyót ilyen félrevezetően egyszerűnek tűnő stílussá. Gyakorlóit arra tanítják, hogy egy
pihenő pozícióból ugorjon át támadásba; nincsenek felkészülő állások, sem
fenyegető mozdulatok. Ha megtámadják, a kígyó elhajol lebukik úgy, mint bárki más egészen addig, amíg meg nem lát egy nyitott támadási felületet. Az ütések ekkor gyorsan repülnek egymást követően, ugyan azt a nyílást támadva újra és újra.
Ha az ellenfél ezek közül akár csak egyet is kivéd, a kígyó célpontot vált és folytatja a támadást. A rúgások alacsonyak és pattannak, célterületük a sípcsont, a térd és a lábfej.
A Daru stílus (He quan)
A daru az inakat jelképezi.
Fekete daru
"A darutól kecsességet és önkontrollt tanulunk". Ez a shaolin stílusok közül a második; története egészen a Hau dinasztia koráig
vezethető vissza. Egy orvos, Dr Hua To, az egészség feljavítására kifejlesztett egy gyakorlat sorozatot, mely állat mozdulatokat utánzott, köztük egy madár mozgását is.
Ez az egyszerű gyakorlatsor mára a fekete daru stílussá nőtte ki magát. A shaolin daru innen merítette kéztechnikáit. Rövidtávú boksz stílus, amely főleg magas emberekhez illik. Lényege az, hogy tartalmaz szorításokat és dobásokat, de eltörölte a kacifántos formákat, hogy az átlag emberek és a hadseregben szolgálók is tanulhassák.
A történelem szerint mozdulatai három stílustól származnak: egy
ősi madár stílustól, a tigris stílustól és a kígyótól (csak a testmozgás). A gyakorlatok a jellemet és a lelkesedést voltak hivatottak fejleszteni. A stílus örökölte, és átvette a gólyaállást, jóval mielőtt a Fehér daru bemutatkozott volna Kínában.
A shaolin létrehozott egy stílust, mely immár 60%-ban fehér darut tartalmazott és ezt az új stílust 20 formába rendezték. 1968-ra ezek száma 8-ra csökkent, és mára csak 4 maradt fenn. Ezek: a
bevezető gyakorlatok, az egyensúly gyakorlatok, és a fekete daru kombinált technikái.
A formák nevei:
- névtelen
- A daru elhagyja a mocsarat
- Szintetikus ökölforma
- Megóvni a négy angyalt
Fehér daru (Bai He quan)
Ez a stílus tibeti eredetű. A legendája egy öregemberről szól, aki naponta egy tó partján elmélkedett. Egy nap éppen egy
gyönyörű fehér darut nézett, mikor az erdőből hirtelen egy gorilla rontott ki és a madár felé vágtatott. Az ember attól tartott, hogy a madárnak vége lesz amint a majom eléri, és igencsak elcsodálkozott amikor a daru könnyedén kitért a gorilla minden egyes támadása elől, sőt csőrével messziről le-lecsapott annak létfontosságú szerveire. Végül a támadó megunta a fájdalmas játékot és fejvesztve menekült vissza az erdőbe. Az öregember ettől fogva minden nap a daru cselekedetein meditált. Egy nap aztán, mikor két rabló támadt rá, o gondolkodás nélkül legyőzte mind kettőt. később átgondolta a küzdelem részleteit rájött, hogy
ő csak a daru mozdulatait utánozta. Elhatározta, hogy megőrzi, és fejleszteni fogja újdonsült technikáit, melyekből később kialakult a fehér daru stílus.
A rendszer főbb jellemzői a széles, szárnycsapásszerű mozdulatok, magas rúgások és a 'daru csőre'. Ez utóbbi egy különleges kéztartás, melyet az ujjhegyek összeszorításával formálunk.
Igaz, a tradicionális változata meglehetősen előnytelen a modern életben, de az évezredeken át javított, módosított változata a legnagyobb, legkeresettebb iskolák egyike.
Filozófiájának elemzése: Ez a tibeti stílus valószínűleg a legrégebbi klasszikus stílus, a kígyón kívül, a Shaolin Chuen repertoárjában. Alapjába véve három iskolája létezik - a Hop Gar, a Mot Gar és a Pak Hok-, de ezekben több a hasonlóság, mint a különbség. A sáskával ellentétben a daru egyenes úton jutott el ideáig lámai eredetétől, először Boddhidharmán, majd a Shaolin Templomon keresztül terjedt.
A darut általában belső stílusként szokták emlegetni, bár a kezdeti edzés fizikailag is rendkívül megerőltető. Rendkívül hatékony rendszer, és bár nehéz elsajátítani
megerőltető követelményei miatt, egykor a császári testőrség is alkalmazta. Csak hat eredeti forma létezik, de a modern iskolák már számtalan variációt alkottak.
Küzdelmi filozófiája: Ezeknek az állatoknak a morfológiája nem alkalmas arra, hogy egy helyben állva megküzdjenek a ragadozókkal és győzedelmeskedjenek fölöttük. Ezért alakult ki az a jellegzetes kitéréses harcmodor, amely során a daru kimozdítja testét az egyenes támadás vonalából. A szárnyak elsősorban a támadások kivédésére szolgálnak, de fegyverként is megállják helyüket, ha gyorsan kinyitja
őket a daru, sőt a rajtuk lévő hosszú karmok is ideálisak az ellentámadásra.
E stílus gyakorlója két alap kéztechnikát alkalmaz: a `daru csőrét´, melyet úgy formálunk, hogy mind a négy ujjunkat a hüvelykujjunk hegyéhez szorítjuk; ezzel pontokra támadhatunk, és a `daru szárnyát´, ami egy ujjal szántó technika. A nap ököl is gyakori kéztartás, de főleg a kezdők körében. Mikor a daru kitér a támadás elől, a törzse kifordul, hogy gyorsabban, erősebben tudjon csapást mérni ellenfelére, ezáltal a legkisebb érintéssel is fájdalmat okoz. A lábtechnikák szintén a kitérést, az elmozdulást segítik
elő. Arra kényszerítik az ellenfelet, hogy kemény munkával kövesse a darut, akinek így lehetősége nyílik kifárasztania támadóját a határozott ellentámadás megkezdése előtt.
A daru szárnycsapásos technikái - melyek fel és lesöpréseikhez az egész kart igénybe veszik - nemcsak a támadó kezét vagy lábát hivatottak kimozdítani, hanem az egész testét. Ha megfelelően hajtják végre ezeket a technikákat, akkor kibillentik az ellenfelet az egyensúlyából, így az önkéntelenül felfed néhány támadható felületet.
A védésekből fogások, dobások, lökések és feltartóztatások alakulhatnak ki, de direkt visszatámadás is. A Fehér daru gyakorlói gyakran
élő pajzsként bánnak ellenfeleikkel több támadó esetén, de még ilyenkor sem vesznek fel huzamosabb időre szilárd állást, állandóan ugrálnak, és soha nem korlátozzák saját mozgásszabadságukat.
A fehér daru lábmunkája legendás. A célterülete a fejtől egészen a lágyékig terjed. A lábfej alsó részével
történő rúgások nagyon hatékonyak csakúgy, mint a szétzúzó taposások, melyeket rövidtávon nagy sebességgel hajtanak végre. A stílus filozófiájának része, hogy meg kell szerezni az irányítást az ellenfél felett, és csak a
végső esetben bántani.
A stílus egy nagyrészt lakhatatlan tibeti és kínai régióban jött létre és innen terjedt tovább. A
felkészítő edzés igaz, kíméletlen, a helyi lakosoknak nem volt olyan nehéz, mivel már hozzászoktak a körülményekhez; ok inkább arra törekedtek, hogy feleddzék izmaikat, mivel a hideg elleni vastag ruhákban nehéz volt mozogni. Itt a legkisebb összecsapás is komoly ügynek számított, mivel ha valaki eszméletét vesztette az a fagy áldozatává vált. A kitérések a csúszós talaj (jég), és a
nagyméretű agresszorok miatt váltak fontossá. Az alacsony lábsöprések szintén jellemzőek a stílusra, mivel a földre vitt ellenfél csak nagyon nehezen tudtak felkelni (ruha, jég, szél).
Az oktatás filozófiája: A gyakorló formák a hosszú, laza mozdulatokat helyezik előtérbe, melyek maximalizálják a sebességet és chi áramlást. A végeredmény hármas hatás: Bármely
beérkező erő teljes elkerülése, az ellenfél feletti hatalom megszerzése nagyobb sérülés nélkül, és a bénító vagy (ritkán) gyilkos pontok feletti teljes hatalom.
A stílus csak hat formát ismer el, de ezek közt van kemény,
külső fizikumot fejlesztő, és puha, belső chi áramoltató forma is, ezért kitűnő fejlődési lehetőséget nyújt az egystílusos tanulóknak.
Formák:
A kezdők a `Fei hok sao kuen´-nel, avagy a `Repülő daru kézzel´ kezdenek. Ez majdnem teljes egészében kondicionáló gyakorlat, mely rengeteg mély és hosszú lóállást tartalmaz, és sok 90°-os szögből a testre mért ütést. Itt nagyon fontos a pontosság.
Az új gyakorló kezdhet a `Lau sing sao´ azaz a `Hulló csillag kéz´ formával is, amely az egy lábon állás gyakorlására és gyors kézmozdulatokkal való koordinálására fekteti a hangsúlyt. A rúgások használata ugyan visszafogottabb, mint a
Repülő daruban, de az egyensúly fejlesztésére nagyszeűu gyakorlat.
Mire a tanuló elsajátítja e két forma valamelyikét, egyet lép felfelé a ranglétrán, nevezetesen a vakságot szimbolizáló fekete csíkról a piros csík szintjére, mely a napkelte jelképe. Most már kezdődhet a hosszú távú rúgások pontosítása, és a
kitérő lábmunka elsajátítása. Az `Öt forma´ gyakorlatsor megtanítja a test
megfelelő elhelyezkedését a támadás kivárásáig, és az állásváltást, mely után váratlan helyről indítható az ellentámadás. Valójában ez felkészíti a tanulót a több ellenféllel való küzdelemre és a chi fejlesztés kezdetére. Ekkor sárga csík, a fényesség, tulajdonosa lesz.
A `Pamut tu´ gyakorlat egy puha forma, mely sok daru alapú irányzatban használatos (pl.: hung gar). Arra tervezték, hogy megeddze az összes
belső szervet és fokozza a chi energia áramlását. Olyan erőteljes és energia dús, hogy terápiás értéke magasabb, mint a Tai chi chuannak. A tanulónak több évig is eltarthat, amíg ezt elsajátítja, és utána égszínkék csík a jutalma.
A `Lau hon sao´ vagyis a `Buddha őrző kéz´ egy újabb
külső forma, de ez már a stílus összes manőverét magába foglalja, ezért jól képzet, jó kondícióban levo egyént követel. Egyes részleteit kezdők is tanulják, de csak ebben az időben válnak mestereivé.
Ezt a `Dow raw sao´ magyarul `Kés kéz és láb´ forma követi. Ez a legfejlettebb belsőerős gyakorlatsor, ezért három szakaszban tanulják: az alap gyorsküzdelmi módszert egy hosszú meditációs módszer követi, majd végezetül egy szupergyors kondicionáló módszer kap helyet. Befejezése után a tanulóból igazi mester válik, aki immár ezüst csíkot hordhat.
Ezek a formák változatlanok mióta Dorawkitan megalkotta
őket. Elemei sok más stílusban is felismerhetők.
Az Északi Imádkozó Sáska stílus (Tong long quan)
Az imádkozó sáska kung fu (tong long chuan) viszonylag fiatal találmány a harcművészetek idomértéke szerint, hiszen csak a Ming dinasztia utolsó szakaszában fejlodött ki, Kína északi részén. A történet szerint egy Wang Lang
nevű Ming patrióta fejlesztette ki 1600-as évek elején.
A shaolin szerzetesek híre egész Kínában elterjedt, ezért
érthető, hogy a csodálók mellett megjelentek a kihívók is. Wang is ez utóbbiakhoz tartozott, ezért elhagyta shantungi otthonát és a honani shaolin templomhoz ment, hogy próbára tegye a szerzeteseket. A szerzetesek a legalacsonyabb rangú testvérüket állították ki ellene. Megküzdöttek, de a szerzetes gond nélkül legyőzte Wangot, pedig o is jó harcosnak számított. A kihívó szégyenkezve elkullogott és bevette magát az erdőbe. Amint búslakodva sétált egyszer csak egy heves küzdelemre lett figyelmes egy sáska és egy kabóca között. A sáska ügyesen kitért nála jóval nagyobb ellenfele támadásai elől, majd oldalról csapott vissza villám gyorsan. Végül a sáska legyőzte a másik bogarat. Ez annyira megtetszett Wangnak, hogy elhatározta, magával viszi a sáskát és tanul tőle.
Ezentúl az o mozdulatait utánozva fog küzdeni. Sokáig figyelte a rovart, és alakítgatta, gyakorolta új technikáit, majd visszatért a templomhoz és újra kihívta a szerzetest. Ezúttal az új technikát alkalmazva harcolt, és sikerült legyőznie a fiatal papot. Azonban mikor egy mesterrel is megverekedett, vereséget szenvedett, ezért visszavonult az erdőbe és tovább tanulmányozta az állatát. Egészen addig gyakorolt, míg olyan gyors lett, és olyan átszellemülten tudott küzdeni, mint ha sáska lenne. Ekkor ismét visszatért a templomhoz, és ezúttal már a mestert is legyőzte.
A szerzetesek elismerték, hogy jobb náluk és megkérték, hogy maradjon egy ideig a templomban és tanítsa meg nekik a stílusát. Cserébe a papok összerakták a sáska lábmunkáját, amely egy másik stílusból, a fehér majomból származik. Így együtt alakították ki a félelmetes, de igen népszerű
sáska stílust.
Jellemzői: minden északi ágazatára jellemző a `sáska horog´ kéztartás, amely a sáska karjának alakját utánozza. Ezt általában pontos támadásokra, és védésekre használják, de a haladó tanulók megtanulnak rázárni vele az ellenfél kezére, és megragadó vagy
vezető technikákat alkalmazni (soha nem tartják hosszan fogva = ellenfél elveszti egyensúlyát). Gyakoriak még a kéztővel és könyökkel okozott ízülettörések.
A legtisztább formában a honani shaolin templomban oktatják a sáskát (a templomon kívüli ágazatokban, formákban, az
idő múlása és távolságok, valamint a újítások miatt különböző új technikák, sőt új jellemzők jöttek létre), mivel itt gyűjtöttek össze minden olyan anyagot ami elveszett volna az idők során (kint el is veszett). A formák száma korlátozott és nehézség szerinti sorrendbe vannak rakva:
- Pattogó lépés
- Négyfelé futás, ütés lépés
- Keménység elkerülése
- Tizennyolc os
- Ütés és csapás
- Lo Han tudomány
- Kis körkörös ököl
- Fehér gibbon kijön a barlangból
- Fehér gibbon ellopja a barackot
- Szilvavirág ököl
- Szilvavirág zuhanó ököl
- Szilvavirág kéz
- Nagyon fontos ököl
- Hat harmónia ököl
- Hét csillag ököl
- megszakító forma
A megszakító formát nemrég rakták össze a fizikai erő és kondíció növelésére.
A Déli Imádkozó Sáska stílus (Tong long quan)
Titokzatos eredetű stílus, melyet állítólag a Hakka kínaiak fejlesztettek ki, mivel a többi Kwangsi tartománybeli népek kirekesztették
őket és ezért nagy szükségük volt az önvédelemre.
A stílus Lámai tanok elemeit tartalmazza, és szorosan kötődik a Yin/Yang filozófiához. Gyakorlói jól képzettek a Dim Mak-ban (nem feltuno, halálos érintés technika) és a gyógyítási művészetekben.
Két iskolája alakul ki, a Chen és a Chow, de ezek annyira hasonlóak, hogy még a módszerük neve is egyezik: Bambusz
erdő.
A déli sáskában is használatos a `sáska horog´, de itt ezen kívül még rengeteg kéztartás (kivéve a zárt ököl) és technika létezik, melyek közül egyik sincs kiemelve.
A sáska ököl is ezek közt található. Ez a leopárd ütés módosított változata, melynél az ütőerő egyetlen ujjon keresztül hat.
Az állások mélyek és erősen a földhöz tapadnak. Sokszor látható a térd és a könyök használata, valamint az erőteljes, alacsony rúgások.
A Majom stílus (Yuan quan)
Az önálló stílust az 1800-as években hozta létre egy Kau Sze nevu
mester, azonban ismert tény, hogy a majom játékos mozgásának
utánzása már sokkal előbb megjelent a shaolinban.
Kau Sze mester hagyományos taoista neveltetést kapott, amibe beletartozik a harcművészet oktatása is. Egy Pi Kua
nevű, igen kemény külső stílust sajátított el, melyben a fo hangsúly a kézmunkán volt. A fiatal mester testőri és karaván kísérői munkákat vállalt el, melyek során gyakran hasznosítania kellett a harci technikákat, melyeket gyermekkorától fogva tanult.
Egy alkalommal, mikor egy kis faluban pihentek meg, észrevette, hogy egy katona rátámad egy öregemberre. Kau Sze nem nézhette tétlenül az erőszakot, az öreg segítségére sietett. A küzdelem során megölt egy katonát, ezért bujkálni kényszerült. Egy ideig a Keng családnál (shaolin kung fu-t gyakoroltak) talált menedéket, és a fiukat elkezdte tanítani az általa gyakorlott stílusra. Egy nap kimerészkedett az utcára, elfogták és nyolc év börtönre ítélték.
A börtönben sajátos riasztórendszer működött, tudniillik majmokkal volt teli az udvar és ezek rikácsoltak valahányszor mozgást észleltek. Egy nap Kau Sze mester zajongásra lett figyelmes. Történt ugyanis, hogy egy kobra betévedt az udvarra és az egyik majomnak szembe kellett szállni vele. A küzdelem a majom győzelmével végződött.
Ezen felbuzdulva a mester elkezdte figyelni a majmok egymás közti csatáit, és feldolgozni a látottakat. Kidolgozott egy stílust, melynek alapja a játékos mozgás, ezen kívül rendkívül fontos jellemzője egy nagyon tudatos harcmodor, mégpedig a defenzív és offenzív küzdelem folyamatos váltakozása. Jellemzőik alapján csoportosította a majmok technikáit.
Ezek alapján öt csoportot alkotott:
1. Kőmajom, 2. Famajom, 3. Részegmajom, 4. Félrevezető majom, 5. Majom lábujjhegyen
Miután kiszabadult a börtönből, visszament a Keng családhoz megköszönni segítségüket. Egy időre ottmaradt a
családfő kérésére és a fiukkal együtt kidolgozták az új stílust. Később a shaolin `befogadta´ a stílust, és a shaolin majom technikákkal gazdagított stílus itt vált ismertté. A majom stílus alapja a játékos agresszivitás.
A Részeg stílus (Zui quan)
Ez a stílus a Majomból alakult ki. Az előbb említett majmok a fákról lehullott rothadó gyümölcsöket ették, és ezektől az alkohol befolyása alá kerültek.
A részeg stílus lényege, hogy a támadót megtévessze, a dülöngéléssel és folytonos egyensúlyvesztéssel azt az illúziót keltve, hogy részeg és nem ura a mozdulatainak.
Az ellenféllel elhiteti, hogy könnyű dolga lesz a küzdelem során. A támadások elől eldülöngélve elesve védekezik, majd pontos és gyors ellentámadásba lendül, miután újra visszatér a körkörös részeges mozgáshoz.
A részeg kung fu mestere mindig körmozgást végezve halad és védekezik. Jellegzetes kéztartásával (mely a képen látható) képzeletbeli poharat tart.
Tipikus a részeg kéztartás.
Más fontos stílusok
Shaolin Chung Hop Kuen / Shaolin kombinációs kéztechnikák
A Shaolin Chung Hop Kuen ötvözi az északi és déli irányzat elemeit. Lábmunkája déli, kéztechnikái azonban északi eredetuek.
Hét fő stílus elemeit használva fejlesztették ki:
Öt állat:
1. Tigris, 2. Sárkány, 3. Északi daru, 4. Déli daru, 5. Pillangó,
Két ököl stílus:
6. Lohan quan, 7. Choy li fut
A stílus gyakorlói először a Chung Hop Kuen nevű formagyakorlattal ismerkednek meg. Majd ennek összes technikáját párokba állva begyakorolják.
Az 1999-es magyarországi világbajnokság előtt, Si-fu felkérte Shi Xing Hong mestert a Song Shan templomból, hogy készítse fel csapatát északi formákból és technikákból is
Egyéb shaolin stílusok:
- Szív és értelem boksz (Xinyi quan)
- Cölöp kung fu (Mei Hua)
- Hét csillag (Qi Xing)
- Felbukó kutya (Di tang quan)
- Átütő kar (Tong bi quan)
- Vas ko (Jin tou quan)
- Nagy árvíz ököl (Da hong quan)
- Aranyharang (Jin zhong shi)
- Kutya (Gou quan)
Az öt stílus röviden összefoglalva
A százhetven technikai elemet öt stílus foglalja magába: sárkány, tigris, leopárd, kígyó és daru. Pai azt tanította, hogy az ember öt lényeges dologból áll: 1. szellemből, 2. csontból, 3. erőből, 4. chi-ből, 5. inakból. Ezeket a lényeges dolgokat összhangba kell hozni, és hatásos egységgé kell egybeolvasztani. Ezen belül meg kell teremteni a keménynek és a lágynak, belsőnek és külsőnek, lényegesnek és lényegtelennek a szintézisét.
A sárkány stílus a szellem művelését képviseli. erőre itt nincs szükség. A chi a köldöktájékra összpontosul, a test pedig könnyed és eleven marad. A vállak legyenek egyensúlyban, az öt központ (a szív, a két tenyér és a két láb) szimmetrikus kapcsolatban álljon egymással. A mozgás a levegőben úszó sárkányéhoz hasonlatos, ami minden irányba képes mozogni.
A tigris stílus a csontokra ható gyakorlást képviseli. Légy erős, és tartsd a vállaidat és törzsedet szilárdan. Engedd, hogy a tested emelkedjen és süllyedjen, amikor chi-d kering, és tartsd nyitva a szemeidet. Ez a mozgás hasonló a dühös tigriséhez, amikor a fák közül kiugrik.
A leopárd stílus az erőt képviseli. Bár a leopárd nem néz ki olyan félelmetesnek mint a tigris, nagyobb erőkifejtésre képes. Mivel szeret ugrani, a törzse és az alsó végtagjai erősebbek, mint a tigrisé. Hajlítsd be az ujjaidat. Hogy majdnem ökölbe legyenek szorítva, légy erős és mély lovaglóállásból süllyeszd és emeld a testedet.
A kígyó stílus a chi kimunkálását példázza. Végezz egy nyugodt és ritmikus ki és belégzést. A kígyó chi-je egész testét elárasztja úgy, hogy amikor valamihez hozzáér, puhának tűnik, ami nélkülözi az erőt. Valójában azonnali erőkifejtésre képes, úgy, mint a legerősebb ember. A régi mondás szerint: "A legjobb acélt, mint kötelet lehet a cölöp köré tekerni". Ez példázza ezt a stílust. Az egész test állandó mozgásban van, lágy, de mégis erős, hajlékony, de mégis szilárd. A két ujjat úgy használják, mint a kígyó nyelvét.
A daru stílus az inak gyakorlását mutatja be. Az inak a lábakból erednek, de a szellem áthatol a testen. A vállakat mindig lazán kell tartani, és a lábak, kezek harmóniájára ügyelni kell. Az akaratnak nyugodtnak kell lennie, a tudat pedig a távolba irányul.
Az öt stílus elsajátítása szívós kitartást és állhatatosságot kíván, de ha sikerült, a test erőssé, a végtagok gyorsakká, a tekintet élessé válik, és a bátorság is
megnő.
 |
WuShu
|
A wushu (szó szerinti fordításban: "harcművészet", "katonai gyakorlatozás" vagy "kínai harci torna") egy 1949 után a kínai állam által meghonosított kifejezés. Addig rengeteg elnevezése, összefoglaló neve volt a kínai harcművészeteknek. Ekkor jelent meg a tradicionális küzdelmi formák mellett az úgy nevezett sport vagy verseny wushu is, melyet szintén wushu névvel illetünk.
Háttér
A wushu, más néven modern wushu vagy verseny wushu, valójában sport mely a tradicionális kínai harcművészeteket értelmezi újra. 1949 után alkották meg a Kínai Népköztársaság idején. Megalkotásának oka a harcművészet funkciójának változásában keresendő: egyre inkább használták sportként, egészségmegőrzésként és előadó művészetként mint valódi küzdelemben (ez utóbbi persze nem véletlen mivel a partizánok és egyéb ellenállók fegyvere is elsősorban a harcművészet volt s így üldözték képviselőiket, a helyreállítás során pedig amennyire lehetett kicsorbították a kínai harcművészet élét) Természetesen a beáramló nyugati sportokra való válaszként is értelmezhetjük mint Kína "nemzeti sportját". A wushu világméretű terjedését elősegítette a Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) megalakulása is, mely képzések, konferenciák és kisebb versenyek mellett két évente Wushu Világ Bajnokságot rendez. Az első Világ Bajnokság 1991-ben volt Pekingben.
A Wushu versenyek rendszere
Wushu-nak két kategóriája van: taolu (forma gyakorlat) és sanda (küzdelem). A wushu formagyakorlatok látványos harcművészeti technikákból állnak össze melyeket elbírálása pontozással, speciális szabályok alapján történik. A formákban lévő alapgyakorlatok (állások, rúgások, ütések, egyensúlyi helyzetek, ugrások, söprések) tradicionális kínai harcművészeti stílusokon alapulnak, melyeket úgy alakítottak át, hogy az adott ágazat legjellegzetesebb vonásait tömörítsék egybe. A verseny formáknak különböző időtartama lehet: a külső stílusok 1 perc 20, a belső stílusok több mint 5 percesek is lehetnek. A modern küzdelem is megváltozott, az emberi élet értékesebb lett mint annak előtte, már nem vérre menő játszmák voltak. Az ellenfeleknek teljes védőfelszerelésben s korlátozó szabályok közé szorítva kell versenyezniük, így a tradicionális technikák egy része (pl.: fogások a kesztyű miatt) kivitelezhetetlenné váltak.
Taolu versenyek
A wushu formagyakorlatok versenye, hasonlóan a gimnasztikához, számos különálló versenyszámból áll. Íme az alap versenyszámok, melynek többsége 1959-ben jelent meg először a pástokon:
- Pusztakezes formák:
- Chang quan (Hosszú ököl)
- Nan quan (Déli ököl)
- Taiji quan (Taiji ököl)
- Rövid fegyverek:
- Dao (Szablya)
- Jian (Kétélű, egyenes kard)
- Taiji jian (Taiji kétélű, egyenes kard)
- Nan dao (Déli szablya)
- Hosszú fegyverek:
- Gun (Bot)
- Qiang (Lándzsa)
- Nangun (Déli bot)
Ezek a kategóriák végrehajthatók kötelező (kötött) vagy egyéni (szabad) formagyakorlatokként is a versenyeken. A kötött formák azok a gyakorlatok melyeket már előre létrehoztak a versenyzőknek, ennek eredményeképpen minden versenyző (az adott kategóriában) ugyanazt a mozgássort adja elő. A szabad formák azok a gyakorlatok melyeket a versenyző maga állít össze oktatója segítségével az erre vonatkozó szabályok alapján (bonyolultsági fok, akrobatikák száma stb.).
A szabad gyakorlat kategóriába tartozik még országos szintű vagy annál kisebb versenyeken a páros és a csoportos gyakorlat. A páros forma, amit duilian néven is ismerünk, tulajdonképpen látványos, előre koreografált küzdelem. Fegyveres, pusztakezes és fegyver pusztakéz elleni formái léteznek. A csoportos gyakorlatban, más néven jiti (??), egy csapat együtt adja elő a formagyakorlatot és a teljes, gördülékeny szinkron kapja a legnagyobb szerepet. Általában a csoportos kategóriában megengedik a koreográfiát kísérő (csak hangszeres) zene használatát a gyakorlat alatt. Az a szőnyeg amit ezeknél a csoportos formáknál használnak nagyobb mint az átlagos.
Korábban, a nemzetközi wushu versenyeken gyakrabban használták a kötött formákat, míg a magasabb szintű kínai versenyeken inkább a szabad formákat mutatták be. Akárhogy is, a 2003-as makaoi Wushu Világbajnokság után bevezették, hogy a szabad formákban lévő nandu (??; bonyolult mozdulatok) gyakorlatokért további bónusz pontokat adhatnak nemzetközi versenyeken.
Azok akik támogatták az új, nagyobb bonyolultsági fokkal rendelkező nandu gyakorlatok bevezetését arra hivatkoztak, hogy ez segíti a sport fejlődését és kiteljesíti a sportolók fizikai képességeit.
Északi külső erős forma
- Chang quan: A Chang quan (szó szerint "hosszú ököl") formagyakorlatot a nagy kiterjedésű, nyújtott mozdulatú gyakorlatokkal azonosítják mint a Cha quan, Hua quan, Hong quan, és a Shaolin quan, de ez a wushu forma modern stílusú mely ezeken és még egyéb más tradicionális formákon alapul. Ez az északi tartományok stílusára jellemző, külső erős formagyakorlat a leggyakrabban látható wushu forma, mely északi mivoltából adódóan elsősorban lábtechnikákat tartalmaz (söprések, rúgások, ugrórúgások és akrobatika). A chang quan az egyik legnehezebben előadható forma nagy hajlékonyságot és jó atlétikus képességeket igényel, ajánlott kicsi kortól kezdve gyakorolni.
- DAO
- GUN
- JIAN
- QIANG
Déli külső erős forma
- nan quan: A nan quan (szó szerint: "déli ököl") a Yangze folyótól délre eső tartományokból származó tradicionális stílusokból állították össze. Ilyen például a Hongjiaquan, Cailifoquan, és a Yongchunquan. A legtöbbjükre jellemző az erőteljes de stabil mozgás, mély állásokkal és komplikált kéz technikákkal. Ez a wushu forma modern stílus melyet az imént felsorolt és más tradicionális stílusokból állítottak össze. A nan quan tipikusan kevesebb rugalmasságot igényel és kisebb mértékű akrobatikus képességeket, mint a chang quan. Ezzel szemben nagyobb stabilitást igényel a lábakban és nagyobb energiakifejtést melyet a lábakból indulva a csípő koordinál. Ezt a formagyakorlatot 1960-ban állították össze.
- NAN DAO
- NAN GUN
Belső erős forma (Taiji)
- Taiji quan: A Taiji quan olyan wushu stílus mely lassú, kimért, laza, nyugodt mozdulatokról ismert, talán éppen ezért gyakran az idősek "sportjának" tekintik. Ez a forma modern újraszerkesztése a tradicionális taiji quan technikáknak. A Yang stílusú taijiquan-on alapul, de tartalmaz mozdulatokat a Chen, a Wu, a Wu, és a Sun stílusokból is. Az alap versenyforma melyet 42 lépéses taiji quan-nak hívunk, összetettsége miatt megkapta az összetett vagy összerakott taiji forma nevet is. A formát 1989-ben alkották.
- TAIJI JIAN
Sanda versenyek
A wushu egy másik formája a sanda (vagy más néven sanshou), mely magába hordozza mind a modern, mind pedig a tradicionális küzdelmi technikákat mint például a kínai box, a kínai birkózás amit Shuai Chiao-nak nevezünk és egyéb kéz technikák mint a Qin Na. A sanda hasonlatos a kickboxhoz vagy a Muay Thai-hoz, de sokkal több dobás technika van benne. Ezen kívül a sanda sajátos szabályrendszert alkalmaz, és
- az előbbiekkel ellentétben - nem zárt box ringben folynak a küzdelmek, hanem nyitott, emelt páston. Ez sokkal kifinomultabbá teszi a küzdelmet, hiszen a pástról le is lehet esni (gyakran sérüléssel járhat), és a versenyzőnek nincs lehetősége a hagyományos ringet körülhatároló köteleket taktikailag felhasználni.
A sanda versenyeket gyakran együtt rendezik a formagyakorlatok versenyével. A sanda kategóriákat súly alapján határozzák meg.
International WuShu Federation: http://www.iwuf.org/
 |
Sanda
|
A sanda a küzdősportoknak az a váll faja amelyet kínai harcművészetek versenyszerű alkalmazása. Meghatározott és korlátozott technikai repertoárral, és kötelező védőfelszerelések használatával sportággá nyilvánított harc, küzdelem. Saját versenyszabályzattal, amely a sportolók egészsége figyelembe vételével készült el és mégis megtartva a kungfu sokszínűségét. A küzdelmek folyhatnak emelt páston valamint ringben, különböző kor és súlycsoportok szerint, egyedi esetekben pedig súlycsoport nélkül. Edzéseken nemre és korra tekintet nélkül együtt végzik a gyakorlatokat a tanulók, viszont a versenyeken külön kategóriákban indulnak.
A Sanda kifejezés kínai szó,( san- szétver,szétüt, da- eldob) amely pusztakezes küzdelmet jelent és része a Wushu-nak.
(A pusztakezes kifejezés a fenti esetekben fegyver nélküli-t jelent.)
A Sanda kínai szabadküzdelem, amelynek technikai sajátosságai wushu alapokra épülnek, és tradicionális wushu irányzatokban gyökerezik. Szakmai felügyelő szerve az IWUF (International Wushu Federation). Az IWUF tagja az AGFIS -nak.(Association Générale des Fédérations Internationales de Sports). Európai szintű nemzetközi szövetsége az EWuF (European Wushu Federation). Alkalmazott küzdelmi szabályrendszere az IWUF Sanda versenyszabályzata.
A kínai szabadküzdelem, mind formailag, mind szerkezetileg lényegesen eltér az egyéb szabadküzdelmi rendszerektől (kick boksz, thai boksz, tae kwon do). Sajátos technikai készlete, versenyszabályzata, valamint a küzdelem helyszíne (nyitott emelvény) sokoldalú és változatos küzdelmi eseményt biztosítanak.
Sanda-ban nemzetközi szinten két hivatalos versenyt rendeznek, ezek az EWuF által szervezett Európa Bajnokság és az IWUF által szervezett Világbajnokság.
Videók:
http://www.youtube.com/watch?v=TcnT3Mx-ZTU
http://www.sanda.nl/demo.html
http://www.youtube.com/watch?v=3r55mxK2xKc&mode=related&search=
Verseny szabályok
Verseny szabályzat
San-da versenyszabályok:
Három menetes: háromszor két perc, 1-1 perc pihenéssel.
Több mint 20 bíró, ebből 9-13 pontozó. Öt a pálya körül, plusz egy a vezetőbíró.
Szabályok:
Amit el kell találni: fej, felsőtest, láb (comb, vádli; térd, boka, lábfej nem ér pontot)
Ahová nem lehet ütni: tarkó, nyak, ágyék.
Amit nem lehet: könyökölni, egymás után 3X fejre ütni, (tavaly még nem lehetett térdelni, idén már lehet Kínában)
Technikák:
Rúgások: köríves, egyenes, oldalra egyenes, forduló, köríves.
Ütések: egyenes, felütés, köríves
A verseny szabályok nagy mértékben függenek a szervezőktől!
Xanda First Class szabályok
Sanshou szabályok
 |
Taiji Quan
|
Kínai harcművészeti stílus, az úgynevezett "Belső Irányzatok" legismertebb és legteljeskörűbbnek tartott képviselője. Jellemzője a nem pusztán fizikai erőre alapuló gyakorlásmód, az energia - a Qí - teljes körű alkalmazása, és a gyakorlások során lassú és folyamatos meditatív mozgásban végzett formagyakorlatok, valamint azok harci alkalmazásai.
Alapítója: Csang San-feng (1247-1447?)
A Taiji Quan, a lassú, kecses, ritmikus mozgások ősi művészete, Kínából származik, ahol még most is rendkívül
népszerű, sokszor a parkokban, a friss reggeli levegőn gyakorolják. A Taiji gyökerei a taoista filozófiáig nyúlnak vissza. Mozdulatai gyengéden mozgatják és erősítik a szerveket és izmokat, javítják a keringést és a testtartást, egyaránt nyugtatják a testet és a lelket.
A Taiji Quan szó szerinti fordításban "Legfelsőbb Legvégsőbb Öklöt" jelent, de ez nem takarja pontosan jelentését. "Erő a lágyságban", "a mozgásban
rejlő költészet" és "a mozgó harmónia" jobban kifejezi a Taiji szellemét.
A Taijit sokszor, sokféleképpen jellemezték: egészségmegőrző módszerként, gyógymódként, a test koordinációjának javításaként, relaxációként, önvédelmi módszerként és a tudatosság erősítéseként éppúgy, mint
egyszerű testgyakorlásként. A kemény küzdősportokkal ellentétben, amelyek az erőn és a gyorsaságon alapulnak, a Taiji "lágy" és "belső". A hangsúlyt a természet meghajló vonására helyezi, amely legyőzi keményet és ellenállót - ahogy a vízesés végül elmossa az alatta
lévő sziklát. Türelmet és elengedettséget tanít, s a szellem, a tudat és a test összehangolásának megértésére serkent. A modern életmód feszültségeinek kiváló ellenszere, mely bármilyen életkorú,
helyzetű és képességű ember javára válik. Semmiféle speciális felszerelés vagy ruházat nem szükséges hozzá, s ha egyszer megtanultuk, egész életünkre velünk marad - csak egy kis rendszeres gyakorlás szükséges hozzá.
Gyermekkorunkban szabadnak, lazának, ruganyosnak és élettel telinek éreztük magunkat. Ahogy öregszünk, az élet nehézségei és traumái - rájuk adott válaszainkkal együtt - feszültséget feszültségre halmoznak, melynek eredménye merevség, stressz, betegség és fáradtság. A Taiji újra összeköti a szellemet és a testet, segít ellazítani az ízületeket és az izmokat, kiengedi a feszültséget, nagyobb térbeli és mozgásbeli tudatosságot eredményez környezetünkkel kapcsolatban, illetve elősegíti a saját és mások energiájának megértését.
forrás: Paul Tucker : Tai Chi
| "Taijit azért tanulunk, hogy egészségesebbek és boldogabbak legyünk, azért mert egyszerűen jó."
|
Kezdetek
Egyes források szerint a Taiji 6000 éves, míg más, konzervatívabb becslések szerint csak pár száz éve született. Eredetileg olyan szigorúan
őrzött titok volt, amely csak egyetlen családon belül terjedt. Egy hozzá hasonló mozgásművészetet már valószínűleg a Tang-dinasztia (Kr. u. 618-906) alatt gyakoroltak, általában azonban a Sung-dinasztia alatt
élő Csang Szan-Fenget (született 1247-ben) tartják a Taiji megalapítójának. A hagyomány szerint ez a taoista szerzetes látta, amint egy daru megtámadott egy kígyót, s az ihlette meg, ahogy a kígyó a maga lágy és hajlékony természetével kicselezte a daru kemény, támadó csőrét.
Yang Lu-Csan (1799-1782) volt a Yang stílusú Taiji megalapítója. A legenda szerint úgy tanult, hogy megleste, ahogy Csen Csang-Hszin oktatta tanítványait, s hamarosan már a haladóbbakat is képes volt legyőzni. Csen nagymestert ez olyannyira lenyűgözte, hogy megtanította Yangnak az összes családi Csen-Taiji fortélyt, gondolván, hogy jobb a Taiji lényegét elterjeszteni a világban, mintsem hogy a családtagok között elveszítse vitalitását.
Yang Jien-Hu (1839-1817) Yang Lu-Csan harmadik fia, szintén híres Taiji magyarázó volt. Az o harmadik fia Yang Csen-Fu (1883-1936) úgy gondolta, hogy a Taiji az egész nemzet egészségét megjavíthatná és szellemét felemelhetné. Az o tanítványa volt Cseng Man-Csing hét évig. A jelenlegi Yang formát Yang Cseng-Fu határozta meg, majd Cseng Man-Csing (1901-1975) módosította, aki a forma egyes ismétléseit elhagyta, de úgy, hogy a lényegét megtartotta.
A kulturális forradalom után sok nagy tanító Délkelet-Ázsiába menekült, különösen Tajvanra, Szingapúrba és Malajziába. Cseng Man-Csing vitte a Taijit New Yorkba az 1960-as évek közepén, ami Gerda Geddes révén került át Nagy-Britanniába. Azóta virágzik szerte a világon.
forrás: Paul Tucker : Tai Chi
Csang San-Feng, a hagyomány szerint 1247. április 9-én született, éjfél körül, a Sárkány-Tigris Hegységben a Kjang-Si tartományban, Kínában.
Fiatal korában komoly elméleti és gyakorlati tanulmányokat végzett, s mialatt a Három Csúcs (San Feng) közelében élt és meditált, mesterévé vált a Shaolin harcművészeteknek. Később a Wutang hegységbe ment elvonulásra, ahol taoista remeteként élt hosszú évekig, és alapos, nagyon magas szintű önmegvalósításra tett szert.
Történelmi feljegyzések szerint a következő kétszáz évben alkalmanként megjelent az emberek között és néhány kiválasztott számára lehetővé tette, hogy tanuljanak tőle. Miután többé senki nem találkozott vele, életének idejét 1247 és 1447 közé teszik, bár halálának körülményei sohasem váltak ismertté.
Csang mester több különböző néven vált ismertté hívei között, úgymint Csang San-Feng, Cseng San-Feng, Csang Csun Pao, Csang San Pong, Csang Tung, Csang Nagymester, Csang a Halhatatlan és Halhatatlan Csang.
Legendák
A korai legendák szerint Csang mester ismertsége a Csengcsu Birodalom (1403-1424) idején vált a legemlékezetesebbé, nem kis feltűnést keltve a politikai körök közelében is. 1459-ben, mint halhatatlan taoista Szent, fontos részévé vált a Wutang folklórnak, mivel a hagyomány szerint jelentős szerepe volt a Belső Irányzatok, mint harcművészeteknek a megalapozásában és kifejlesztésében.
A legenda szerint Chang San Feng egyszer egy mámorító italt főzött magának, amitől álomba szenderült, és furcsa látomásai voltak. Harci technikák sora jelent meg álmában. Két nap múlva ébredt fel, és azonnal hozzá is kezdett a technikák gyakorlásához. Lassú, megszakítás nélküli mozgással járó gyakorlatokat ismételgetett, amelyek folytonos körforgásban olvadtak egymásba. Chang a következő két évben egyre fiatalosabb lett, és ezt az új technikáinak tulajdonította. Fogadott egy tanítványt, Csen Csia Kou-t, aki továbbadta ismereteit családjának. Több mint 400 évig a család titka maradt a formagyakorlat. Végül egy leszármazott átdolgozta, és a technika több ágra szakadt.
A Taiji Quan mesterei legyőzhetetlen harcosoknak bizonyultak minden esetben, minden helyzetben, minden más ismert stílus mestereivel szemben. Legendás, misztikusnak tartott erejüket és képességeiket alapos, kimerítő magyarázatok és ma is ismert technikák, gyakorlati feladatok sorain át megvalósítható tudásanyag igazolja. A Taijit az egész világon, mint a "Harcművészetek Királyát" ismerik el.
A mában
A mai kor egyik leghíresebb képviselője Dan Docherty, skóciai harcművész (Taiji Gladiátornak nevezték el), aki a Tai Chiról alkotott egyenes és gyakran tekintélyromboló nézeteivel a Nagy Britanniai Tai Chi közösség számos tagját felháborította és feldühítette.
Dan a karatéban tett kezdeti lépései után a Hongkongi Királyi Rendőrség felügyelőjeként kezdett Taiji Quant tanulni. Egy év után fejébe vette, hogy bebizonyítja a nagyvilágnak, de főleg a harcművészeti köröknek, hogy a Taiji harcművészeti ereje nem veszett a legendák ködébe, az a mai napig hatékony stílust képvisel. Nehézsúlyban indult az 1976-os Dél-kelet Ázsiai Harcművészeti Bajnokságokon, ahol második helyezést ért el, majd 1980-ban megnyerte a nyitott súlyú bajnokságot (a hatás és elismerés kedvéért két súlyal nagyobb kategóriában mérkőzött meg).
Stílusok
A Taiji Quan tradicionálisnak tartott stílusai a Csen, a Szun, a Jang és a Wu stílusok. Leghíresebb képviselői a Jang család (Jang Csen-fu, 1883-1936), akiknek a Jang stílus létrehozását köszönhetjük (Jang Lu-csan, 1799-1872). Jang Csen-fu tudását csodálattal vegyes félelem övezte. A sokszor barátságos harcművész és elismert tanító arca mögött könyörtelen harcos rejtőzött, és alkalmas helyzetekben nem szégyellte kimutatni vadságát és sokszor megmagyarázhatatlannak tűnő erejét.
A Taiji Quan népszerűsítésének legfontosabb alakja Cseng Man Csing volt, aki Amerikába utazása után először kezdte a nagy nyilvánosság számára tanítani a harcművészetet.
Mai napig a módszert a legkülönbözőbb céllal tanulják világszerte. A reggeli torna finomabb és "mélyebb" változataként emberek ezrei járnak ki Kína városainak tereire, hogy együtt gyakorolják a harmonikus formagyakorlatokat.
Más esetekben a legváltozatosabb harcművészetek gyakorlói építik be felkészülésükbe az egyensúlyra, összpontosításra és ellazultságra késztető formák elemeit. Ezen kívül akadnak a stílus mai elszánt követői, akik a Belső Gyakorlatokkal együtt alaposan tanulmányozzák és gyakorolják a művészet teljes megvalósítását.
Alapok
Bár a Taijit végőo soron önvédelemre is használhatjuk, és a legtöbb Taiji csoportban tanítják is a gyakorlati alkalmazásokat, főként
egészségfejlesztő hatásai miatt gyakorolják. Különösen hasznos az éberség és a testtudat növelésére, illetve a koncentráció és az érzékenység fejlesztésére. Javítja az egyensúlyt és a testtartást, illetve növeli a "megalapozottság" érzését. Mindamellett az összes tartásnak és mozdulatnak megvan az az értelme is, hogy általa képesek vagyunk megvédeni magunkat valamilyen támadóval szemben. Lágysága és mélysége nem zárja ki, hogy az önvédelem nagyon is hatékony formája legyen.
A Taiji fizikai és szellemi aspektusait nem könnyű egymástól elválasztani, mivel szorosan összetartoznak. A kínai orvostudomány szerint a szellem, a tudat és a test összhatása a jólét nélkülözhetetlen feltétele. A fizikai tünetek hatással vannak az érzelmekre és a lélekre, a mentális problémák pedig befolyással vannak egészségünkre. A Taijiban egyaránt fontos egészségünk és önvédelmünk számára a macskához hasonló éberség, az ellazult elme, az ízületek meglágyítása és felnyitása, illetve a Qi egyensúlya és egyenletes áramlása az egész testen keresztül. Ha már a sajátunknak érezhetjük ezeket a minőségeket, amihez sok év gyakorlás szükséges, elkezdhetünk dolgozni a sebesség növelésén is, hogy a mozdulatok alkalmazását partnerrel gyakorolhassuk, miközben megőrizzük a Taijihoz nélkülözhetetlen pontosságot, egyensúlyt és elengedettséget.
forrás: Paul Tucker : Tai Chi
Alapelvek
Qi
A Qi az emberi élet hajtóereje, a gondolat mögött lévő szikra, kreativitás és a minket fenntartó és tápláló növekedés. A testben az energia mozgásaként érzékelhetjük, s leginkább az elektromos áram keringéséhez lehetne hasonlítani.
A Qi a testben a meridiánoknak nevezett csatornákon keresztül áramlik, miként a vér az erekben. Ha valahol akadály jön létre, s a Qi nem tudja a
kellő mértékben áramolva táplálni a szerveket, akkor betegség keletkezik. A Qi fogalma alkotja a Taiji legfontosabb mozzanatát, hiszen az a Qi szabad áramlását elősegíto egyensúlyt próbálja visszaállítani.
A Tan Tien
A Qi a Tan Tienben raktározódik. Ez egy körülbelül golflabda nagyságú terület, mely négyujjnyival a köldök alatt, a hasunk és hátunk közötti szélesség hasunk felőli oldalának 1/3-án található. Itt van a test súlyának középpontja, a Taijiban minden mozdulat innen indul. Próbáljuk meg a lélegzetet és az elmét a Tan Tienbe süllyeszteni.
Jin És Jang
A Jin és Jang a természet egymást kiegészítő, mégis egymással szemben álló erőit, mint például az éjszakát és a nappalt, a hideget és a meleget, a nőit és a férfit, a telet és a nyarat, a halált és az életet jelképezik. Kapcsolatukat a harmónia és az egyensúly uralja. Mind a Jin, mind a Jang elengedhetetlenül szükségesek, állandó mozgás révén maradnak egymással egyensúlyban, és a köztük zajló kölcsönhatás hozza létre a Qit. A kínaiak megfigyelték, hogy ha egy emberben a Jin és Jang egyensúlya felborul, hamarosan a test Qije is megzavarodik, ami betegséghez vezet.
forrás: Paul Tucker : Tai Chi
Qi Gong
A qi energia amely átjárja a testet. Az ember feje tetején
lévő Bai hui ponton lép be a testbe, és a talpon keresztül távozik. A Kínai orvoslás szerint a qi a tantien-ben raktározódik (a köldök alatt 3 ujjnyi távolságra).
A Tai qi olyan gyakorlatsor, amely mozgatja a qi-t a testben, és egészségesebbé teszi gyakorlóját.
A Ba Duan Jin (nyolc brokáttekercs) gyakorlat, amellett, hogy egészségmegőrző hatása van, a szerzetesek szerint qi-t fejleszt (megnyitja a és összekapcsolja a hét pár meridiánt a testben).
A qi gong mesterek képesek arra, hogy a qi-t a testük egy pontjára irányítsák, ezáltal lényegesen ellenállóvá téve azt a fizikai hatásokkal szemben. Egyes gyakorlatok segítségével ez eredményesen gyakorolható.
Ba Duan Jin / Nyolc brokáttekercs
| 1. |
Két kézzel megmarkoljuk az eget |
Shuang shou tuo tian li san jiao |
| 2. |
Balra és jobbra kifeszítjük az íjat |
Zuo you kai gong si she diao |
| 3. |
A lép és gyomor harmonizálása külön emelt kezekkel |
Tiao li pi wei dan ju shou |
| 4. |
Öt baj, hét sérülés ellen hátrafelé nézünk |
Wu lao qi shang wang hou qiao |
| 5. |
Fejünk és farkunk mozgatásával megtisztítjuk a szívet és a tüdőt |
Yao tou bai wei qu xin huo |
| 6. |
Két kézzel felmászunk a lábon (vese, dou) |
Liang shou pan zu gu shen yao |
| 7. |
Az ököl megfeszítésével és mérges tekintettel |
Zuan quan nu mu zeng qi li |
| 8. |
A sarok
felemelésével és odacsapásával 100 betegség tűnik el |
Bei hou qi dian bai bing xiao |
Talpalók
Akadnak természetesen gyorstalpaló Taj Csi tanfolyamok is szép számmal, a "108 forma, három hónapos tanfolyam" elnevezéssel, valamint egyre több olyan oktató, aki egy ilyen kurzus után önmaga is tanításba kezd. Fontos megemlítenünk, hogy a harcművészet eredményes megvalósítása hosszú évek kitartó és pontos munkájával érhető el, s ennek igen nagy a jelentősége, mielőtt az ember valóban a tanításra adja a fejét.
A Taijiquan gyakorlása
A Taijiquan alapelvei
(ismeretlen szerző):
- A könnyű energia felemeli a fejet.
- A szemek Szellemmel telve összpontosítanak.
- Süllyeszd be a mellkast, íveld a hátad.
- Engedd le a vállad, lógasd a könyököt.
- Rendezd a csuklót, nyújtsd ki az ujjad.
- A test középen van és egyenes.
- Húzd be a keresztcsontot.
- Lazítsd el derekadat és combjaidat.
- A térdek mintha lazák lennének, de nem azok.
- A talpak a földet érintik.
- A hegyet völgy követi, a testrésze egyesülnek egy egésszé.
- Különböztesd meg a könnyűt és a nehezet.
- Benső és külső kölcsönösen irányítja egymást. Lélegezz természetesen.
- A Yi-t használd, ne a Li-t.
- A Qi kering a testben; kettéválik, fel- és lemegy.
- A Yi és a Qi kölcsönhatásban van.
- Az egyes testhelyzetek természetesen követik egymást; nem kell erőltetni, nincs ellenfeszülés, a test jól érzi magát.
- Mindegyik forma nyugodt.
- Egyik testhelyzet se legyen se túl kevés, se túl sok. A testtartások a középpontot keresik és egyenesek.
- Láthatatlanul alkalmazd technikáidat, ne leplezd le őket.
- Nyugalom a mozgásban
- Mozgás a nyugalomban.
- Könnyűség, majd fürgeség; fürgeség, majd mozgás; mozgás majd váltakoztatás
Forrás: dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek Taiji-titkai
Amikor elkezdjük, valószínűleg nehézkesnek és ügyetlennek érezzük majd magunkat. A kezdők gyakran meglepődnek, hogy milyen rossz a mozgáskoordinációjuk, és hogy milyen mozgásbeli különbségek vannak a jobb és bal oldaluk között. Ha éveken keresztül megszokta, hogy enyhén balra dől, akkor ha felegyenesedik, úgy fogja érezni, mintha jobb felé dőlne. Beletelik egy kis időbe, amíg mindez megváltozik. Amint azonban megtanul lazítani, a helyzetek és a lépések is természetesebbnek tűnnek majd. Legyünk türelmesek és szorgalmasak!
- Lazítsunk. Ez a legfontosabb elv. A testnek lazának és nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy a Qi szabadon áramolhasson. Hagyjuk, hogy felsőtestünkből a feszültség lábainkon keresztül, a talpunkon át a földbe távozzon.
- Hagyjuk, hogy az elménk és a Qi-nk a Tan Tienben állapodjon meg. Ebben segíthet, ha mellkasunkat kicsit lesüllyesztjük. Lazítsuk el vállunkat és könyökünket. Felsőtestünk érezze magát könnyűnek és mozgékonynak, szabadnak és rugalmasnak. Alsótestünk legyen nehéz, szilárdan a földben
gyökerező.
- Eresszünk erős gyökeret a földbe - képzeljük el, amint kis gyökerek nőnek talpunkból a földbe. A váll-, csípő-, térd- és sarokízületeink legyenek egymással függőlegesen egy síkban, de úgy, hogy a gravitáció tartsa testünket egyenesen, ne pedig
izomerő. Soha ne feszítsük meg egyetlen ízületünket sem.
- Nyelvünk érintse a szájpadlásunkat.
- Hagyjuk, hogy a mozdulatot elménk kezdje, majd jöjjön föl a lábainkon, irányítsa a derekunk, végül ujjainkon keresztül hagyja el testünket.
- Legyünk a jelenben, arra összpontosítva, ami éppen történik; ne gondoljunk a megtett vagy a még
megteendő mozdulatokra.
- Soha ne használjunk erőt, kerüljük az energia pazarlását. Legyenek mozdulataink könnyűek, kecsesek és erőfeszítés nélküliek. Keressük a nyugalmat a mozgásban, a szentséget a cselekvésben.
forrás: Paul Tucker : Tai Chi
Formák:
 |
Feng shui
|
